Eric Berne alapvető felvetése a következő: "Ha megtehetnénk, hogy nyíltan és őszintén kommunikáljunk egymással, akkor miért nem teszünk mindig így?"
A válasz a külső és a belső egzisztenciális nyereségekben rejlik. Külső egzisztenciális nyereségnek hívjuk, ha valaki, a szűk vagy tág környezetében elismerést vagy valamilyen hasonló pozitív élményt szerez. Destruktív játszmák esetén, a nyereség jelentkezhet akár negatív formában is. Belső egzisztenciális nyereségnek hívjuk ha valaki a világszemléletét erősíti meg. Ha valaki számára bebizonyosodik, hogy a világ, jó vagy rossz hely, ha az élet igazságos vagy igazságtalan. Függetlenül a világszemlélet irányától, a megerősítés nem más mint nyereség.
A külső és belső egzisztenciális nyereségek érzések formájában jelentkeznek, és ezeket az érzéseket nevezzük zsetonoknak.
Ma egy érdekes élményem volt, amiből azt a gondolatot szűrtem le, hogy lehet úgy is zsetonhoz jutni ha a másik passzív szereplője egy játszmának, vagy éppenséggel nem is akar játszani.
A példa:
Ülök a szobában és bejön egy vezető beosztású ember. Kérése van. Így szól hozzám:
- Dokumentum keresést szeretnék kérni. Az IGAZGATÓ ÚRNAK kell.
Az első mondta a tényleges igény. Ehhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mivel igyekszem játszma nélkül élni, a kérését ugyan úgy teljesítem mindenkinek, pozíciójától függetlenül. Ugyan azzal a lelkesedéssel, és ugyan azzal a hatékonysággal.
A második mondat már horog. Ha bekapom, akkor lelkesebben, és talán valamivel hatékonyabban fogom teljesíteni a kérést. De nem adok Gyenge Pontot és igyekszem a Felnőttemben maradva teljesíteni a kérést. Sőt, még azt sem fejtem ki az illetőnek, hogy ugyanúgy fogok eljárni mint akármilyen más esetben. Nem engedem szóhoz jutni sem az Alkalmazkodó Gyermekim, sem a Lázadó Gyermekim. Elindítom a keresést és 10 perc múlva tájékoztatom az eredményről.
A lényeg azon van, hogy függetlenül az én hozzáállásomtól, előállhat a zseton a másik félnél. Hiszen amikor eredményt kap, akkor megerősödhet benne, hogy vezetői beosztása és egy még nagyobb tekintély személyre való hivatkozása miatt kapott választ. Ez a külső egzisztenciális nyeresége mert átélhette a hatalmi helyzete nyújtotta előnyöket. A belső egzisztenciális nyeresége is megerősítést nyerhet, ugyanis ismét bebizonyosodott számára, hogy eredményt elérni csakis így lehet (Így működik a világ, szép szóval nem megy!). Zsetonja az elégedettség. Természetesen az arany szinű zsetonról , hamar kiderülhetne, hogy csak a bolondok aranya, de ennek feltárásában nem érdekelt.
Én nem adtam, se nem vesztettem zsetonokat. Úgy viselkedtem mint bárki mással, és úgy jártam el ahogy a munkám megkívánta.
A válasz a külső és a belső egzisztenciális nyereségekben rejlik. Külső egzisztenciális nyereségnek hívjuk, ha valaki, a szűk vagy tág környezetében elismerést vagy valamilyen hasonló pozitív élményt szerez. Destruktív játszmák esetén, a nyereség jelentkezhet akár negatív formában is. Belső egzisztenciális nyereségnek hívjuk ha valaki a világszemléletét erősíti meg. Ha valaki számára bebizonyosodik, hogy a világ, jó vagy rossz hely, ha az élet igazságos vagy igazságtalan. Függetlenül a világszemlélet irányától, a megerősítés nem más mint nyereség.
A külső és belső egzisztenciális nyereségek érzések formájában jelentkeznek, és ezeket az érzéseket nevezzük zsetonoknak.
Ma egy érdekes élményem volt, amiből azt a gondolatot szűrtem le, hogy lehet úgy is zsetonhoz jutni ha a másik passzív szereplője egy játszmának, vagy éppenséggel nem is akar játszani.
A példa:
Ülök a szobában és bejön egy vezető beosztású ember. Kérése van. Így szól hozzám:
- Dokumentum keresést szeretnék kérni. Az IGAZGATÓ ÚRNAK kell.
Az első mondta a tényleges igény. Ehhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mivel igyekszem játszma nélkül élni, a kérését ugyan úgy teljesítem mindenkinek, pozíciójától függetlenül. Ugyan azzal a lelkesedéssel, és ugyan azzal a hatékonysággal.
A második mondat már horog. Ha bekapom, akkor lelkesebben, és talán valamivel hatékonyabban fogom teljesíteni a kérést. De nem adok Gyenge Pontot és igyekszem a Felnőttemben maradva teljesíteni a kérést. Sőt, még azt sem fejtem ki az illetőnek, hogy ugyanúgy fogok eljárni mint akármilyen más esetben. Nem engedem szóhoz jutni sem az Alkalmazkodó Gyermekim, sem a Lázadó Gyermekim. Elindítom a keresést és 10 perc múlva tájékoztatom az eredményről.
A lényeg azon van, hogy függetlenül az én hozzáállásomtól, előállhat a zseton a másik félnél. Hiszen amikor eredményt kap, akkor megerősödhet benne, hogy vezetői beosztása és egy még nagyobb tekintély személyre való hivatkozása miatt kapott választ. Ez a külső egzisztenciális nyeresége mert átélhette a hatalmi helyzete nyújtotta előnyöket. A belső egzisztenciális nyeresége is megerősítést nyerhet, ugyanis ismét bebizonyosodott számára, hogy eredményt elérni csakis így lehet (Így működik a világ, szép szóval nem megy!). Zsetonja az elégedettség. Természetesen az arany szinű zsetonról , hamar kiderülhetne, hogy csak a bolondok aranya, de ennek feltárásában nem érdekelt.
Én nem adtam, se nem vesztettem zsetonokat. Úgy viselkedtem mint bárki mással, és úgy jártam el ahogy a munkám megkívánta.
5 megjegyzés:
Ez tetszik, örülök, hogy leírtad, tanulságos volt számomra. :)
Nem b@sztatás, de lécci a címet javítsd :-).
Amúgy van egy elméletem. Belefért az ember a "fontoskodó köcsög" sztereotípiába? Ha igen, akkor tuti a koncepció.
Ha nem, akkor nem lehet, hogy amolyan sajnálatra várt inkább? Hogy: "Na te szegény, téged ugrasztottak?". Vagy ilyesmi. Nem lehet, hogy ez amolyan: "Én nem piszkálnálak ilyenért téged, de tudod - KOLLÉGA - vannak azok a tetves főnökök, nekik meg ez a dóguk. Ehh..."
Mire javítsam a címet?
ZseNton...
Ahh, köszi...
Megjegyzés küldése