2008. április 25., péntek

"Siess!"

A Sorskönyv feladata, hogy kitöltse életünket, és némi értelmet csempésszen belé. A tragédiája ugyan nem ez, hanem az, hogy ezt egy hat éves gyermek írja meg, de erről máskor...

Most inkább a sorskönyv hatás mechanizmusairól írnék. Ilyen az óraidő és a célidő, és a lehet, nem lehet parancsok.
Óraidőnek nevezzük egy esemény konkrét időpontját. Pl.: A vonat út ettől-eddig tart. Célidőnek nevezzük ha egy esemény befejezéséről beszélünk. Pl.: Amikor a vonat megérkezik, x állomásra leszállunk. Ez a kettő azonban kombinálódhat is. Pl.: A profi bokszmeccs 12 menetig tart, de véget érhet úgy is a tizenkettedik menet előtt, hogy az egyik bokszoló kiüti a másikat.
Lehet parancs, egyértelműen az engedély. Pl.: Megehetsz egy sütit, ha szépen ebédeltél. A nem lehet parancs pedig a tiltás. Pl.: Ha nem eszel rendesen ebédet, nem ehetsz sütit.
A sorskönyvi helyzetek óra és célidő, valamint a parancsok alapján állanak elő.

Pistike nem készült el a házifeladatával estig, de holnapra el kell készülnie, viszont aludnia is kell.
A következő helyzetek állhatnak elő:
Célidejű lehet: - A házi feladat fontos, ezért lefekszel majd ha befejezted.
Célidejű nem lehet: - Lefekvésig dolgozhatsz, de nem tovább.
Óraidejű lehet: - Kilencig nyugodtan dolgozhatsz, aztán lefekszel.
Óraidejű nem lehet: - Kilenc után nem maradhatsz fenn, még a házi feladat miatt sem.
És most jön az a zavarbaejtő kavarodás:
- Le kell feküdj időben, és addigra kész kell lenned a házi feladattal.

Az óraidő és a célidő menthetetlenül összekavarodik. A parancs vagy a tiltás nem világos. Pistikében előáll a "Siess!" sorskönyvi utasítás.

A fentiekből világosan látszik, hogy egyes emberek miért tudnak a legvadabb stressz helyzetben is célvezérelten cselekedni, és miért van az, hogy valakinek rohanás az egész élete.

2 megjegyzés:

Ildi írta...

És a legszomorúbb az ilyen parancsban, hogy ha megszületett a gyermeked és még csak gügyögni tud, te már azon gondolkodsz, hogy milyen lesz, amikor már beszél. Mikor beszélni tud, milyen lesz, amikor már ír és olvas. Mikor ez is eljön, milyen szakmát választ majd és így tovább. Sosem a jelenben, mindig csak a jövőben élsz és így elmulasztod az életed csodás pillanatait. Tulajdonképpen elmulasztod az életet.

Ezellen csak a felismerés segíthet, a pontos időbeosztás megtanulása és a Jelenlét. Baromi nehéz, és kritikus helyzetekben folyamatos koncentrálást igényel, hogy az ember ne kezdjen bele pl. indulás előtt olyan felesleges, időhúzó tevékenységekbe (csak elmosogatom ezt a pár edényt, jaj ezt a pár morzsát még felseprem, Ó koszos maradt az étkezőasztal, csak letörlöm), amik a Siess!-t eredményezik.

Viszont szerencsés az az ember, aki már felismerte a parancsot, mert akkor legalább tisztában van vele, hogy mi ellen kell küzdenie.

Köszönöm, hogy írtál erről. Nagy segítséget nyújthatsz ezzel bárkinek, hogy magára ismerjen és megkezdhesse a harcot.

Névtelen írta...

a posztnak és a kommentnek is WOW