2008. április 29., kedd

Felfedezés

Azt hiszem felfedeztem egy játszmát. További elemzésre még vár, de azt hiszem, elég adatom van ahhoz, hogy a fő vonalakat felvázoljam.

A játszma egy tipikus főnök-beosztott viszonyban lehetséges, ezért ez egy munkahelyi játszma.
Fehér a főnök, Fekete pedig a beosztott. Fehér megbízza Feketét egy feladat elvégzésével, ami nem kapcsolódik szorosan Fekete munkájához, de fontos, hogy tényleg munkahelyi ügy legyen.
A horog egy ügyesen álcázott Felnőtt-Felnőtt kommunikáció, ami rejtett szinten valójában Szülőiből indul és Fekete Gyermekiét célozza.

Látszólagos szint, Fehér:
Felnőtt (Tranzakciós inger) : "Légy szíves, intézd el, hogy legyen a fénymásolóba tartalék festék!"
Rejtett szint, Szülői: "El tudod intézni ezt?"

Látszólagos szint, Fekete:
Felnőtt (Tranzakciós válasz) : "Jó, rendben."
Rejtett szint, Gyermeki : "Igyekszem."

A példához fontos tudni, hogy Fekete nem tud fénymásoló festéket rendelni, mert ez nem tartozik a hatáskörébe, maximum képes arra, hogy személyes kapcsolatait felhasználva szerezhet valahonnan egyet. Azt is tudni kell, hogy Feketének ez nem feladata, hogy a fénymásolót üzemeltesse, csak használnia kell.
Ha Feketének nincs szerencséje, és nem tud szerezni festéket, vagy kéri a megfelelő embert, hogy rendeljen, de az elfelejti, vagy a szállító véletlenül nem hoz, akkor előáll a játszma.
Fehér ugyanis Átvált:

Fehér: - Kifogyott a festék és nincs tartalék.
Fekete: - Sajnálom, de nem hoztak a szállítók.
Fehér: - Ezt, a személyes kudarcodnak könyvelem el.

Előállt a játszma. Itt a beszélgetés megszakad, mert be kell kasszírozni a zsetonokat. Fehért valójában elégedettség tölti el, ugyanis beosztottja nem tud hova hátrálni, hisz a feladatot elfogadta, és kellően idomított ahhoz, hogy ne álljon ki az igazáért.
Fekete felháborodott de ezt véka alá rejti, hogy majd kollégáival a kedvenc időtöltés közben "Szapuljuk együtt a főnököt!" előállhasson a legújabb vérlázító szemétséggel ami vele történt. Titokban még hálás is Fehérnek, hogy újabb alkalmat szolgáltatott arra, hogy igazoltan dühönghessen egy kicsit.

Fehér szerepében olyan emberek találhatók, akiknek gyermekkorban rendszeresen kiirtották a lelkesedését. A család fő szlogenje valami olyasmi lehetett: "Az élet nem egy habos torta fiam." Valószínűleg bőven kaptak, "Ne légy közel!" és/vagy "Ne légy Gyerekes!", esetleg "Ne érezz!" tiltásokat. Megfelelő engedélyek birtokában azonban karrierjük felfelé ívelhet. "Tanulj!" "Vidd valamire!" "Hadd lehessünk büszkék rád!", ezek mind motiválják őt az életében. Polófeliratuk, elöl: "Csodálatos vagyok!" hátul: "A látszat néha csal.". Kedvenc zsetonjuk a hatalmi pozició gyakorlásából befolyó elégedettség. Sorskönyveik lehetnek akár nyertesek is, de ehhez előbb meg kell szabadulni a játszmától. Legtöbbször Nem Nyert sorskönyvük van, ekkor a családi szlogen átalakul "Az élet nem egy habos torta, de legalább vittem valamire!". Vesztes sorskönyvvel rendelkezők, pedig előbb-utóbb kidőlnek a sorból, és sírfeliratukban tájékoztatják a világot arról, hogy: "Hát ezekkel nem lehet rendesen csinálni semmit."

A játszma lágy formában nap mint nap előfordulhat, azon kívül , hogy hizlalja Fehér egóját, és ellátja Feketét dühöngésre jogosító zsetonokkal, nem sok vizet zavar.
Közepes formában kellemetlen helyzeteket szülhet és jelentősen leronthatja a morált a munkahelyen, ami a munkavégzés rovására megy, de komoly következménytől még ekkor sem kell tartani.
Kemény játékosok kipörgethetik a dolgot tettlegességig, vagy felmondásig. Legádázabb formában az egész átalakul egy Bíróság játszmába, ahol a bíró bevonásával felállítják a drámaháromszöget.

Alátámasztásként el tudom mondani, hogy a kiemelt szöveg elhangzott, és egy "Szapuljuk együtt a főnököt!" időtöltés közben ütötte meg a fülemet. Azóta gondolkodom a játszmán. Láttam teljes pompájában tündökölni, és láttam csak halványan parázslani is. Az általam megfigyelt Fehérek profi játékosok és a nekik nem tetsző Feketéket finom módszerekkel eltávolítják a környezetükből, hogy zavartalanul játszhassanak.

Ez az egész az én termékem. Lehetségesnek tartok rossz meglátásokat illetve félreértelmezéseket, lévén nem vagyok profi Tranzakció Analitikus, csak amatőrnek tartom magam. A fénymásolós esetet kreáltam, de egy hasonló, ám komolyabb témában, testközelből, ám kívülállóként tudtam tanulmányozni a játszmát.
Minden hasonlóság valódi személyekhez csak a véletlen műve.

4 megjegyzés:

Balázs írta...

Érdekes dolog. Nekem legalábbis azért, mert teljesen felidézi a volt főnökömet. Ő harmadfokon játszotta ezt a játszmát, minek következtében szinte valamennyi alkalmazottja a szó szoros értelmében eljutott a sírásig, és akkora fluktuáció van nála, mint egy McDonald's-ban. Eközben őnagysága abban tetszeleg, hogy igazi profi, "európai szinvonalú" irodát működtet.

A legjobb Fekete ebben a játszmában a titkárnője. Máig a fülemben van az a hanglejtés, ahogy az agyonhajszolt (időnként szombat este csak úgy berendelt) nőhöz odaszól, csak úgy futtában, hogy "Editke, megtennéd, hogy felhívod/elintézed/elmész érte/megírod/lemásolod...?" (Az elintéznivaló bármi lehet, lényeg, hogy semmi köze ne legyen a munkához. A "megtennéd, hogy" helyén időnként a "légy oly jó" fordulat szerepelt. Az az érdekes, hogy Editke 16 éve ott van mellette, masszívan fixálva a Gyermekiben, eleget tesz minden kérésnek, magánélete nincs, sír, bömböl, kifakad, dührohamot kap közben, de engedelmesen csinálja -- ez egy kurva hosszú játszma, az átváltás még nem történt meg. Akkor fog, amikor Editke egyszer lefordul a székről, meghal, és a közjegyzőasszony fejcsóválva (a kollegák füle hallatára) mondhatja majd: "Na tessék, tudtam, hogy nem lehet rá számítani."

Lord_Soth_ írta...

Editkének esetleg piros a kabátja?
Vagy esetleg kedvenc szine a piros?

Ha igen, akkor bizony ő Piroska, és szegénykém már alig várja, hogy felfalja őt a Farkas....

Névtelen írta...

Mivel én csak menedzsment oldalról tudom megközelíteni a kérdést, ezért innen teszem meg.

Szóval ha Fehér ezt mondta, akkor neki, mint vezetőnek, az általános elvárások, valamint a munkaszerződése, munkaköri leírása, és az SZMSZ szerint is az a feladata, hogy erőforrást teremtsen a tevékenységhez. Tehát a végrehajtás felelősségét tudja csak átruházni, az erőforrások feletti kontrollét nem. (kivéve, ha a munkavállaló rendelkezik ilyen megbízatással).

A munkavállaló felelőssége, hogy a szokottnál 3x több tonert rendeltessen be, valamint azt, hogy ezt lenyomja a főnöke torkán, neki meg muszály lesz alárni, ugyanis Ő kérte, hogy legyen mindig toner.

Persze ez már nem a játék, hanem a "normális" valóság lett volna, és ezért fontos felismerni azt, ha valaki szopópályára akar állítani.

Én Fekete helyében így zártam volna le a beszélgetést (több verzió):
W: - Kifogyott a festék és nincs tartalék.
B: - Sajnálom, de nem hoztak a szállítók.
W: - Ezt, a személyes kudarcodnak könyvelem el.

B1: Én is. Elmegyünk berúgni bánatunkban?

B2: Én nem.

B3: A kudarc mindig egy feladathoz kötődik, nem egy személyhez.

B4: Amennyiben a Taylor féle Y elméletet kívánja rajtam gyakorolni Mr. White, akkor szeretném tájékoztatni, hogy személyem a Taylor X kategóriába tartozik, valamint a motiváltságom Maslow féle piramisban éppen a 3. és a 4. fok között ingadozik.

B5: Kurvaanyád

:-)

Lord_Soth_ írta...

Grat Dönci, te nem vagy "kellően idomított Fekete". :)
Ráadásul jókat lehet mulatni az antitéziseiden. :)))