2008. március 28., péntek

Élmény ez a fürdő...

Ha információim nem csalnak akkor épül Tatabányán egy élmény fürdő. Tök tuti. Biztosan lesz: óriás csúzda, hullám gép, buzgár a vízben és még ki tudja mennyi nyalánkság. Bevallom töredelmesen, én még életemben nem voltam sem élmény fürdőben, se aquaparkban sem olyan helyen, ahol kb. 5 guriga leszurkolásáért egy napot voltaképpen strandolhatok.
No nem azzal van bajom, hogy nem akarom a vízben kényeztetni hab testemet.
A probléma színtisztán anyagi természetű...

Tételezzük fel, hogy van mondjuk egy olyan kocsi amivel nagy biztonsággal el tudom szállítani a családot Tatabányáig meg vissza, az Opelkával erre nem vállalkozom. Az üzemanyag, költségben 1500, venni kell egy autópálya matricát az is annyi kb. és vissza is kell jönni tehát mondjuk útiköltség legyen 5000.
Ott vagyunk, hurrá. Bemegyünk. fejenként legalább 5 rugó, a gyerek jegy meg legyen 3500 tehát megint elment 17000 forint így járunk 23000 HUF-nál. Bent aztán enni, inni kell, mert ha már ott vagyunk akkor már úgyis mindegy, így mulat egy magyar úr. A gyerekeknek fagyi, nekem sör, az Yldy meg igyon egy koktélt mondjuk. Azt hiszem nyogodtan kimondhatjuk, hogy ha 30 guriga alatt megússzuk az aquaparkozást akkor óvatosan becsültem.
Jah és azt még hozzá teszem, hogy ha két gyerekkel kiérünk az aquaparkban 10 óra elött akkor az csoda számba megy. És 17 órakor meg szigorúan indulni kell haza, mert le kell rakni a gyerekeket aludni.

Összegzés: hét óra tülekedésért a medencékben, kicsengetem egyhavi fizum minimum 16%-át, utazok, fáradok, izgulok.

Kérdésem: Ki a picsa fog abba az aquaparkba járni?

Én valszeg nem.

2008. március 25., kedd

Hűséges olvasómnak...

Na kérem alássan. Megjött a blogolási kedvem. Hogy miért most, azt nem tudom. A lényeg, hogy itten vagyok és újra írok. Leglelkesebb olvasóm Dönci kedvében szeretnék járni ezzel a poszttal. Még alant jó pár héttel ezelőtt kérdezett enegem az egyik hozzászólásban, hogy miért Lord Soth?

Rövid válasz: Lord Soth azaz a Fekete Rózsa lovagja az általam ismeret irodalom, leginkább hozzám közelálló alakja. Mikor olvastam a könyvet, annyira bele tudtam élni magam a helyzetébe, és annyira sajátomnak éreztem a kalandjait, hogy szinte én is ott jártam mellette a Ravenloft ködös tartományain.

Ez a rövid válasz. A hosszú tulajdonképpen a miértre válaszol. De ehhez ismerni kell a Fekete Rózsa történetét. Akit érdekel olvassa el a Lord Soth, és vagy a Fekete Rózsa lovagja című könyveket.

Dióhéjban annyi a sztori, hogy Lord Soth a nemes és rettenthetetlen lovag, elbukik egy az Istene állttal rá rótt feladat végrehajtásában ezért az Istene Paladine elfordul tőle. A felesége pedig megátkozza. Az átok hatására Lord Sothnak annyi emberöltőt kell szenvednie ahány életet kioltott. Sorsára rádöbbenve Soth átáll a gonosz erők oldalára és a Gonosz Istenség Takhisis leghűbb szolgája lesz.
A második regény itt veszi fel a fonalat. Az értelmezése ennek a könyvnek vita tárgya. Nincs egyértelműen jó, vagy rossz kimenetele. Nem lehet megállapítani, hogy Soth cselekedetei sorsszerűek e, vagy csak egy érdekes és szokatlan helyzetből igyekszik a lehető legoptimálisabban kijönni, természetesen személyiségéhez mérten. A nagy ellenfele (vagy szövetségese) Stradh von Zarovich megállapítja ugyan, hogy Soth az érzelmei rabja de ez szintén megkérdőjelezhető Soth cselekedeteinek tükrében.
Értelmetlen lenne tovább boncolgatni Soth és története aspektusait, hiszen már az alapokat sem lehet teljesen tisztázni. Jómagam legalább nyolcszor elolvastam a könyvet, és mindahányszor másképpen láttam a történetet. Ha konkrét kérdés van a sztoriról akkor a kommentekben válaszolok.

A lényeg számomra az, hogy Lord Soth se nem jó, se nem gonosz. Nem lehet őt egyoldalúan megítélni. Élőholt létére tele van vágyakkal és érzelmekkel, de kívülről akár egy szikla. Nem mondanám, hogy példaképem, hiszen távolról sem szeretnék hasonlítani rá, de mikor kamasz voltam, sokszor éreztem úgy, hogy sok közös van bennünk, és igen, néha szerettem volna Lord Soth lenni...

Lord Soth míg élek kedves lesz a szívemnek, mert a kamaszkori olvasmányaim közül a legmeghatározóbb, a szeretetemet úgy fejezem ki, hogy az ő nevét hordom nicknek a kiber világban...

2008. március 24., hétfő

Csak egy idézet...

Stanislaw Lem : Solaris

"Elindulunk a Kozmoszba, mindenre felkészülve - magányosságra, szenvedésre, harcra, halálra. Szerénységből nem mondjuk ki hangosan, de remek fiúknak tartjuk magunkat. Aztán beugrik valami meglepetés, aztán kiderül, hogy a fene nagy elszántság csak póz volt. Nem a Kozmoszt akarjuk mi meghódítani, öregem, csak a Földet akarjuk kiterjeszteni a mindenség határáig ... Az egyik bolygó legyen sivatag, mint a Szahara, a másik jeges, mint a sarkvidék, vagy trópusi, mint a brazíliai dzsungel. Nemes lelkűek és humánusak vagyunk, nem akarunk más fajokat leigázni, csak átadni nekik az értékeinket, és cserébe átvenni az övéiket. Mert mi vagyunk a szent Kapcsolat lovagjai! Hát ez is hazugság. Nem keresünk mi mást, csak embereket. Nyavalyát kellenek nekünk másfajta világok. Tükröket akarunk! Mihez kezdenénk másfajta világokkal? Elég nekünk a magunké, az is a torkunkon akadt."

Jó szöveg mi ?

2008. március 6., csütörtök

A blog nem vész el és át sem alakul

No itten vagyok a hosszú szünet után. Sok oka van, hogy miért nem írtam. Egyrészt nem volt net, másrészt kedvem sem volt írni. Nade mind1.