Felvillanások

Fogadjunk, hogy ma még nem gondoltál a meteorokra! Sőt, nem gondoltál rájuk az egész héten. Igaz?

Pedig itt vannak körülöttünk. Sokféle van belőlük. A legkisebbektől a legnagyobbakig, vannak egészen picik alig nagyobbak egy porszemnél, és az óriások már-már a kisbolygó méreteit ostromolják. Van belőlük a Mars és a Jupiter között, ez az aszteroida halmaz egy valaha volt bolygó maradványai, amit valószínűleg a Jupiter irgalmatlan gravitációs ereje roppantot szét milliárdnyi darabra.

Aztán ott van a rejtélyes Kuiper-öv, ahol aztán iszonyatosan nagy területen csak úgy nyüzsögnek a meteorok. Szegény Plútó is itt kezdte, aztán egy kb. száz év után rájöttek a csillagászok, hogy bizony csak egy szökevényről van szó, nem is igazi kisbolygó.

Aztán vannak még a meteor rajoknak nevezet, úgynevezett törmelék halmazok. Ezek olyan törmelékek amik egy egy csillagászati esemény után maradnak stabil pályán a Nap körül. Ilyen pl. a Perseidák, amit Augusztusi hulló csillagoknak szoktunk nevezni, ugyanis a Föld pályája ebben az időszakban keresztezi a Perseidák raját.

Ugye milyen sokan vannak? És milyen kevés figyelmet kapnak a mindennapjainkban. Milliónyi meteor és mi csak akkor kapjuk fel a fejünket, ha szemünk sarkából egy fényes csíkot látunk belőlük az éjszakai égbolton. Pedig ekkor láthatjuk őket utoljára. Ugyanis a hulló csillag addigi békés élete egy látványos izzásban válik semmivé, ahogy a légkörben súrlódva elég.

Nem kell pánikba esni, nem alakulok át csillagászati bloggá. Nem fogok a bolygók retrográd mozgásairól baromi unalmas értekezések írni a jövőben. Viszont az jutott az eszembe, hogy mennyire hasonlítanak a meteorok a Sorskönyvekre.
Ahogyan vannak olyan Sorskönyvek az életünkben amiről nem is tudunk, ahogy van néhány amit jól ismerünk, és elégedetten hümmögünk amikor felfedezni véljük őket. Aztán ott vannak a pusztító nagy erejű Sorskönyvek amik nagyot szólnak ha becsapódnak. Aztán vannak cselesek, akik próbálnak más színben feltűnni, mint a Plútó. Ki tudja hány és hány meteorfajta létezik, és a magamódján mind egyedi, de mi oktondiságunkban csak néhanapján gondolunk rájuk, és életünkben alig-alig látunk párat, és akkor is már csak a végkifejletet.

Lehet jobban hasonlítsz a meteorokra mint gondolnád... Pedig milyen keveset gondolsz rájuk...