Érzelem Vs. Értelem

Na ez megint nagyon jó. Idézek egyet ide belőle:

"Orbán Viktor azt mondta Gyurcsány Ferencről, hogy "hülye, idióta, lássuk be", és erre a balatonőszödi beszédet hozta fel példaként, ami szerinte azt bizonyítja, hogy a kormányfő nem profi politikus, mint ő, hiszen egy profi politikust nem ragadhatnak el az indulatok, nem lehetnek érzelmei."

Gratulálok a "Ne érezz!" parancsodhoz kedves Viktor. Bizonyára ép és egészséges lelked van. Bizonyára megértő, és lelkiismeretes vagy. Bizonyára képes vagy felmérni mások érzéseit, és olyan döntéseket hozni, hogy megnyugtató legyen az számukra. Bizonyára igazad van, és egy gátlástalan terminátorra van szükség egy ország élén, és nem egy tiszta szívű érző emberre, aki empátiával és megértéssel tud foglalkozni cirka 10 millió ember problémáival.

Na ennyit erről...

Tizenegyezer-harmichetedik

Tegnap volt a szülinapom. 31 éves lettem. Hát, ezt is megéltük. Kis és csendes ünnepség volt, Yldy sütött nekem egy tortát, és szépen megettük. A tavalyihoz képest mikor kerti partit rendeztünk, ez összehasonlíthatatlanul szolidabb volt. De jó volt ez így.

Yldytől kaptam egy bazi nagy könyvet, aminek nemes egyszerűséggel az a címe, hogy Pszichológia. Beleolvasgattam, nagyon tetszik. Teljesen érdekes számomra, hogy mostanában szinte kizárólag az ilyen típusú könyvek azok amit képes vagyok olvasni. A többi szinte le sem köt. Kölcsön kaptam, a Tízezrek című könyvet, hát nem bírtam végig olvasni, pedig régebben rajongtam a történelmi, és harci regényekért. Vagy belekezdtem a "Bor, mámor, Provence"-be is, de azt is félbe hagytam.
Mondjuk a kedvenc Fantasy könyvemet a Legendát, tán még ma is el tudnám olvasni.

Node nem is erről akartam írni, hanem ami ma eszembe jutott a pszichológiáról. Biztos olvastátok ezt a horrort az Indexen, ha nem akkor most megtehetitek. Szóval ennek kapcsán az ötlött fel bennem, hogy miféle állapotban lehet egyes emberek pszichéje, hogy egyáltalán kimondanak ilyeneket. Miféle folyamatok vezetnek odáig, hogy ennyire gátlástalanul és pofátlanul kimondjon valaki, egy annyira bicskanyitogató mondatot, hogy arra már nem is tudok kategóriát mondani. Nem csak azzal van bajom, hogy egyszerűen hülyeség, mert a saját jól felfogott érdekes is volna, hogy ilyet ne mondjon ki nyilvánosan. Hanem, hogy miféle elvetemült egoista ember lehet ez, hogy ennyire nem veszi figyelembe, hogy hogyan hat a másokra az amit a szájával kimond. Pedig politikus a lelkem, ennyire azért már vágnia kéne a dolgot.
Vagy akkor, itt van a kar nélküli ember akit megbüntetett a BKV ellenőr mert nem voltak nála a rokkantságát igazoló papírja. Megbüntették a kísérőjét is, pedig ő is ingyenesen utazhatott volna. Aztán amikor kirobban a balhé, mit mond a BKV szóvivője, hogy a társaság szabályszerűen járt el. Hát komolyan mondom, ha egyszer tényleg megalakul az igazi Wayland-Yutani társaság, már sejtem honnan szerződtetik hozzá az embereket. Basszátok meg nem lett volna jobb, azt mondani, hogy: "Bocsika, ezt elkúrtuk...".
Aztán eszembe jutott még az is, mikor az Endru harmincadik születésnapján beszélgettünk. Volt ott egy csajszi aki kijelentette, hogy az ember életének a 90%-a a munkáról szól. Az egy dolog, hogy valaki ekkora hülyeséget mond, de hogy a többi ember egyetértően, és biztatóan bólogat, na az kiverte nálam a biztosítékot...

Szóval, mi van itt, kérem szépen? Mi történik Magyarországon?
Bár nem egy újdonság az egész, elég csak elolvasni, egy közvélemény kutatást, vagy éppenséggel egy kicsit is kényes üggyel foglalkozó cikk alatt a kommenteket, és rögtön kapunk egy keresztmetszetet Magyarország pszichés állapotáról...

Node, hogy írjak valami valami jót is, így szülinapom alkalmából azt kérem minden kedves látogatómtól, hogy helyezzen el egy boldog szülinapot kommentet a post alá. Köszönöm.

"Éá ödöti bódottág!"

Kb. annyira szeretem a munka helyemet, mint az Irán Izraelt. De ma mégis kitörő örömmel jöttem munkába. Ugyanis Dönci jóvoltából van egy tök franya bringa a seggem alatt. Ezt nem győzöm eléggé köszönni.
Már tavaly is jártam bringával de az össze sem hasonlítható ezzel az élménnyel. Tavaly ugyanis egy Auchanba kapható tízezer forintos bringával jártam, ami egy nyár alatt szét is esett. A műszaki paramétereken kívül, elmondanám még, hogy ez a bringa tud beszélni. Ráadásul hipnotikusan delejes mondatokkal, arra kényszerít, hogy menjek vele. Kint áll az erkélyen és suttog felém.
- Gyere. Ülj rám, tekerj. Elviszlek a világ végére is...
Ha ráülök, akkor pedig a vázon felizzik egy felirat, hogy:
"Egy bringa mind fölött. Egy bringa kegyetlen (gyors), mert gurul az egyetlen!".

Útközben eszembe jutottak dolgok. Például a Fiumei úton jövök a temető mellet. Innen lopták el Kádár bácsi koponyáját, meg firkálták össze a munkás mozgalmi pantheont, vagy mit. No, gondoltam nemsokkal az eset után, ha már arra járok benézek. Befordulok a kapun, elindulok a sír felé - azt ugyanis tudtam, hogy merre van mert látszik az utcáról - valaki kiabál mögöttem:
- HÉÉÉÉÉ!!!
Valami hatodik érzék megsúgta, hogy nekem kiabálnak, mert biztosan nem lehet biciklizni a temetőben. De azt gondoltam, hogy így 30 évesen, őszülő halántékkal, két gyermek apjaként, tisztes család főként, adó fizető állampolgárként, egy "Fiatalember a biciklivel, álljon meg!" kiáltás kijár nekem. Így aztán menetem tovább.
Odaértem sírhoz, de látom ám, hogy vagy négy biztonsági ork járkál fel s alá körülötte. Az egyik elindul felém. Megálltam, bevártam. Gondoltam, ha már itt van, elmondhatná nekem, ugyan miért nem lehet bringázni a temetőben. De csak rám reccsent:
- Nem szabad biciklizni.
Mivel én kérem a Rémálom az Elm utcában, és az Alien sorozatokon nőttem fel, nem ijedek meg egy holmi biztonsági orktól. Ezért kimértem végig néztem. Majd tisztán érthető hangon a szemébe nézve a következőt mondtam:
- Jó napot.
Ekkor az ork arcán kaleidoszkóp szerűen érzelmek sokasága vonult át, a csendes zavartól, az értetlenségen át, a tökéletes tanácstalanságig. Végül én ugyan nem értettem, hogy mit motyog maga elé, de azt láttam, hogy nagyon szeretné, ha elmennék onnan.
Megsajnáltam szegény orkot, és kikerekeztem a temetőből...

Gonosz-e vagy?

Na, most akkor átalakulunk Gyűrűk Ura bloggá. Az előző post alatt egy nagyon értelmes, és szívet melengető párbeszéd alakult ki. A témája az a bizonyos Raul Reiner (mossá azé nevezzük nevén: Kornya Zsolt) kritika a GYU-ról.
A komentelés után hirtelen felindulásból megnéztem a Király visszatért. Van benne egy jelenet, amikor Aragorn ötlete alapján felvonulnak az emberek a Fekete Kapu elé, és megpróbálják Sauron figyelmét elvonni Frodóról aki éppen Samuval kúszik-mászik az Egy Gyűrűvel a Végzet hegye felé, hogy elpusztítsák azt.
Kivonulnak hát, szemlátomást olyan max. 3.000 harcossal, és Aragorn meg a többiek, odalovagolnak a Fekete Kapu elé és elkezdenek kiabálni, hogy jöjjön elő Sauron a Fekete Föld ura had mondjanak felette ítéletet.
Azért valljuk meg, ez egy kicsit erős. A kapu mögött figyel vagy 10.000 ork, plusz trollok, meg goblinok meg a rák tudja mifene. Döntően Aragornéknak esélye sincs arra, hogy bemenjenek és Sauront felelősségre vonják. Oké, hogy ez egy figyelem elterelés, de azért még sem így kéne kezdeni, szerintem.
Na erre kijön az a faszinger akinek csak a szája látszik ki a vértje alóla, ő Sauron Hangja. Lássuk, mit csinál. Nem azzal kezdi, hogy felhívja a figyelmet az erők egyenlőtlenségére, és kérdezi, hogy mégis mi a fenét képzelnek magukról ezek az Aragornék, hanem szó szerint basztatni kezdi őket. Beszól Aragornak, Gandalfnak. Előveszi Frodó mithril páncélingét, elkezdi ecsetelni miféle kínokon esett át Frodó mielőtt meghalt (jegyezzük meg, ez ugye nem igaz, mert Frodó ekkor él, és Samuval tartanak a Végzet Hegye felé).
Ekkor Aragorn lecsapja követ fejét, és kezdetét veszi a csata...

Ha jobban belegondolunk, itt azért történhetett volna valami más is.

Valójában ez a helyzet baromi könnyen feloldható lett volna:

Aragorn: - Te figyelj, nekünk a tökünk tele van ezzel a háborúskodással, azt kívánjuk, hogy legyen vége, egyszer és mindenkorra.
Sauron Hangja: - Hát azt elhiszem, mi sem szeretjük ezt, de hát a gazdámnak kell a Gyűrű. Most mond meg, mit tegyek?
A: - Nézd, a Gyűrű nálunk van. Valójában nem tudunk mit kezdeni vele, és használni sem tudjuk. Legszívesebben elpusztítanánk...
S.H.: - Ne pusztítsátok el, ha megteszitek nekünk végünk. Mi pedig valójában csak élni szeretnénk.
A: - Hát, tulajdonképpen, nagy ez a világ, elférnénk benne mind a ketten. De mi félünk tőletek, és van egy olyan rossz tulajdonságunk, hogy amitől félünk azt elpusztítjuk.
S.H.: - Ha megbizonyosodnál arról, hogy nem kell tőlünk félnetek, akkor nem pusztítanád el a Gyűrűt?
A: - Akkor nem.
S.H. : . Mi készek vagyunk bizonyságot tenni arról, hogy nem kell tőlünk félnetek, ha cserébe nem pusztítjátok el a Gyűrűt, és visszaadjátok Sauronnak. Mond, milyen bizonyítékot kívánsz?

Innentől kezdve, a dolog megoldható, szerintem.

Én ismét csak Eric Berne aranyköpését tudom idézni: "Ha megtehetnénk, hogy őszintén kommunikáljunk egymással, miért nem teszünk így?".

A válasz valahol, nagyon mélyen, el van rejtve. Ahogyan a Gonoszság és a Jóság fogalma is...

A hülyeség határtalan

Egyszer ha majd nagy leszek, talán meglehet, hogy Ráth-Végh István nyomdokaiba lépek, és én is írok egy könyvet a hülyeségről.
Mostanában egyre nagyobb élvezetet találok a komentek olvasgatásában. Minap ez a gyöngyszem került elém. Hát, ha végigolvasni nem is nagyon érdemes, azért szemezgetni nagyon hasznos belőle. A lényeg, hogy a cikk maga, egy szomorú dologról szól, vagyis Sierra Leone egészségügyi helyzetéről. A komentekben viszont minden van, politikától kezdve a rasszizmuson át, a tömény hülyeségig minden.
Aztán másik téma is előkerült mostanság. Tegnap beszélgettünk Endruval, Mel Gibbson agy menéséről volt szó, mégpedig az Apocalypto néven futó oltári szar filmről. A filmet most nem részletezem, de tényleg nagyon szar. Ami kiemelkedik belőle, az a giga hülyeség, hogy ezek a nem normális idióták ott a Yucatán-félszigeten, ember áldozatot mutatnak be az Isteneknek mert szar volt a termés, és most hát akkor biztosan azért, mert mérgesek odafönt, és ki kell engesztelni őket. Kiket áldoznak fel? Életerős, munka képes férfiakat. TETSZIK ÉRTENI??? Elrabolják őket, és nem ám rabszolgának használják, hogy művelje a földet meg mit tudom én, hanem lemészárolják őket, a tömeg legnagyobb örömére. Hát, most vagy ezek a Maják voltak nagyon hülyék, vagy a Gibbson bácsi értelmezett nagyon félre valamit.
A harmadik téma inkább vicces, de van ennek is egy érdekes vetülete ami az emberi butaságot hivatott megvilágítani. Az egyik kedvenc fantasy íróm Raul Reiner, írt egy remek kritikát a fantasy Szent Tehenének számító Gyűrűk Ura és további történeteiről. Bár ha jobban meggondolom, inkább Tolkien szüklátókörűségéről van szó. A kedvenc részem az, hogy miért gonosz Szauron? Azért mert vissza akarja szerezni az Egy Gyűrűt? DEHÁT AZ AZ ÖVÉ! Ő KÉSZÍTETTE! A JOGOS TULAJDONA!!!
Na ennyit mára, a könnyed linkelgetős blogbejegyzés remélem mindenki kedvére lesz, és tessék óvakodni a hülyeségtől.

X óvódatárs

Esetleg valakinek érdeklődésére tarthat számott, így leírom mi történt az ovis üggyel kapcsolatban.
Nos, az igazgatónővel nem sikerült beszélnem mert egész héten beíratás van. Beszéltem viszont az óvóda pszichológusával. Képzeljétek ilyen is van.
A következő tényeket ismertem meg.
X óvódatárs kétséget kizáróan autista, ezt, az itthon szakmailag leginkább elfogadott intézet állapította meg. Mint ilyen speciális ellátást igényel. A JMK ovinak az alapító okiratában nem szerepel, hogy feladata ilyen speciális gyerekek számára óvódai elhelyezést biztosítani. Ezért igyekeznek a lehető leggyorsabban és legfájdalom menetsebben másik óvódát találni a gyereknek.
A pszihológus töredelmesen bevallota, hogy teljes mértékben tisztába van az óvóda személyzete X óvódatárs problémájával. Jelen pillanatban, az egész ovinak ez a legnagyobb problémája. A gyermek ugyanis nem csak a csoport életére van kihatással, hanem jóformán mindenkiére. (Hoppá!)
Minden erejükkel a megoldáson vannak. Május végére megoldódhat az ügy.

Hát ez van...

"Az élet egy nagy erdő, ezernyi vész..."

Sokat rágódtam azon, hogy érdemes volt e a Teot oviba járatni az idén. Simán otthon maradhatott volna az Yldyvel és a Gergővel. Yldy egy nagyon frankó anya, simán elbír két gyerekkel is, nem okozott volna neki gondot.
Talán eddigi apai élményeim között a legnehezebbek az ovihoz köthetők. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy ülök az ovi folyosóján ölemben a Teoval és ő keservesen sír, hogy nem akar bemenni és hiányzik a macija, mert aznap otthon hagytuk, és már nekem is gyűlnek a könnyek a szemem sarkában...
Vagy amikor a beszoktatás alatt először hagytam ott egy fél órára, és remegett a kezem ahogy behúztam az ajtót magam mögött, és odabent kiabál a fiam, hogy: "APA, NE MENJ EL! APA, NE HAGYJ ITT!!!"...
Hiába volt minden ész érv, hogy erre szükség van. Hiába volt ez annyira letompítva amennyire csak lehetséges. Ugyanis Teot kb. kilencre viszem az oviba és fél egykor már el is hozza őt az Yldy. Hiába a három hét beszoktatás. Hiába minden. Egyszer-kétszer majdnem meginogtam, és komolyan elgondolkodtam azon, hogy felvetem, ki kéne venni a Teo-t az oviból.
Most már valamivel jobb a helyzet, van már barátja is a Teonak. Szereti az óvónéniket, persze az óvónénik is őt. De azt korántsem állítanám, hogy a Teo szeret oviba járni...

Ma viszont rájöttem, hogy ennek az egésznek van egy hozadéka. Teo elkezdett közösségben létezni. Persze ezt eddig is tudtam, de nem rajzolódott ki olyan élesen mint máig. Teo csoportjában van ugyanis egy problémás gyerek. Sok mindent el lehet mondani, erről a gyerekről, akit hívjunk most X óvódatársnak.

X óvódatárs, állandóan kiszökik a teremből.
X óvódatárs, verekszik és csúnyán beszél.
X óvódatárs, szétkeni a székletét a fürdőszoba padlóján, majd a kezét a többi gyerek törülközőjébe törli.
X óvódatárs, autista tendenciákat mutat...

Hát, direkt nem írom le, milyen jelzőkkel illetve indulattal kezeli X óvódatársat a többi szülő. Elég annyi, hogy a végtelenül kedves, türelmes és jókdevű óvónénik már a falat kaparják kínjukban. Finoman utaltak, hogy a szülőknek kell szólni az igazgatónak ez ügyben, mert az mégiscsak milyen dolog, hogy az óvónő szól az igazgatónak, hogy gáz a gyerek. Szóval elhatároztam, hogy holnap reggel bemegyek az ovi igazgató nőjéhez, és megkérdezem ilyenkor mit lehet tenni...

De nem is ez a lényeg, hanem az egészből Teo szemszöge... Most először találkozott ilyennel egész életében, hogy valaki antiszociálisan viselkedik. Vajon jól döntöttünk ???

Miért is?

Most, hogy ilyen szépen kiveséztem a sorskönyvek típusait. Itt az ideje, hogy összefoglaljam miért is alakul ki. Ennek négy fő oka van: Imprinting, Struktúra éhség, Megfelelni vágyás és a Marslakó nyelv.

Az imprinting egy bizonyított biológiai folyamat. Legkifejezőbb példája a kiskacsák esete. A kiskacsákban az a kód van eltárolva, hogy amit születésük után először meglátnak azt az anyjuknak tekintik, így ha példának okáért az egy kutya, akkor a kiskacsa azt fogja követni mindenhova, elkönyvelve azt az információt, hogy a kutya az anyja. A program lefut, az információ eltárolódik, ennyi. Az ember gyermekei is rendelkeznek imprintinggel. Ilyen például az a tulajdonságuk, hogy utánozni akarják a felnőtteket. Ennek logikai magyarázata az, hogy míg az ember nem szocializálódott az életben maradáshoz kulcs fontosságú volt, hogy a fiatal egyedek minél hamarabb elsajátítsanak bizonyos képességeket és tudásokat. Az emberi imprintingnek a léte manapság már nem lenne annyira szükséges, hisz míg egy gyermekből önmagát ellátó felnőtt lesz, addig kifejlődik egy józan értelem is benne (jó esetben) , ami jobban eligazítja az életben, mint az imprintinggel beégetett információk. Ám mint tudjuk evolúciós szempontból az ember szocializálódása óta eltelt idő, legyen az akár 150.000 év, csak egy szemvillanás. Így aztán imprintingünk van, és működik is. Az információk márpedig tárolódnak.

A struktúra éhség egy másik természetes jelenség. Az emberi idegrendszer kifejlődése után, halálunk pillanatáig működik és folyamatosan információt dolgoz fel. Erre lett tervezve, és mi erre használjuk. Látunk, hallunk, szagolunk, tapintunk és ízlelünk, és a bejövő információkat folyamatosan osztályozzuk és elemezzük. Bizonyos szervek, már rég rájöttek arra, hogy ha megfosztunk egy egyént attól a lehetőségtől, hogy az érzékszerveivel információkat dolgozzon fel, akkor egy idő után az illető majd megőrül a vágytól, hogy újra információhoz jusson. A hosszú ideig magánzárkába vetett ember, amikor aztán a vallató tiszt elé kerül, szinte Istennek tekinti a vallatóját, annyira ki van éhezve a kommunikációra. A megszületett gyermek is hasonló helyzetben van, friss és egyre fejlődő idegrendszere, ami azzal a céllal jött létre, hogy információt dolgozzon fel, ki van éhezve az információkra. Mindent meg akar nézni, hallgatni, szagolni, fogni és rendszeresen a szájába is teszi amit tud. Ezt a jelenséget nevezzük egyszerűen, struktúra éhségnek.

A megfelelni vágyás minden gyermek sajátja. A gyermeknek biztonságra van szüksége és arra, hogy őt neveljék és gondozzák. Hisz kicsi és védtelen. Erre már egészen kicsi korában is vannak eszközei. Felnőttekhez képest aránytalan test felépítése (pl. felemelt karjának könyöke nem ér túl a feje tetejénél) , és kicsi tagjai ("Jaj, de pici lábujja van!"), minden felnőttben rajongást és szeretetet generál. Ezt még hat hónapos koráig megfejeli azzal, hogy biztos ami biztos alapon, minden felnőttre mosolyog, hisz látási nehézségei miatt (félméternél messzebb nem tud fokuszálni), nem tudja biztosan az előtte állóról, hogy az anya, apa vagy egy idegen. Egyszóval ellenállhatatlan. De ez a taktika később is jól működik, hisz ha anya vagy apa kedvében jár, akkor cserébe, biztonságot és szeretetet kap.

Végül pedig a marslakó nyelv. Ezt a fogalmat a TA-ban arra használják, hogy megjelöljék a kommunikációnak a VALÓDI jelentését. A gyermekek marslakó nyelven kommunikálnak, mert mindent névértéken vesznek. Ha egy gyermeket azzal kényszerítenek ágyba, hogy menjen lefeküdni mert különben jön a Bakuszi és elviszi, benne az általa elképzelhető legrémisztőbb szörny fog kreálódni, és attól fog rettegni, hogy majd elhurcolja őt. A gyermek számára nincs éles különbség a valóság, és a képzelet között. Valamint nem tudnak olyan könnyedén túl lépni a csúsztatásokon és ferdítéseken mint a felnőttek.

A fentiek alapján tehát, a következőt fogalmazhatjuk meg. Az imprinting és a struktúra éhség, párosulva a megfelelni vágyással, olyan irányú folyamatot fejleszt ki az gyermekben, ami marslakó nyelven kódolva, meghatározza az általános viselkedését.

Ezzel még nem jutottunk el a Sorskönyvhöz ugyan de az alapjait már jól lefektettük. Az egész életutat meghatározó forgatókönyv kialakulásához a legtöbbször nagyon kevés egy-egy eset (kivétel a nagy traumák). A gyermekek hihetetlenül rugalmasak, és ha idővel helyre áll a béke, akkor képesek egy elszigetelt eseményt jól feldolgozni. A Sorskönyv kialakulásához jóval több kell, de arról majd legközelebb...

Sorskönyvek

A Sorskönyv feladata, hogy kitöltse a rendelkezésünkre álló időt. Több típusba sorolhatjuk őket: Soha, Mindig, Örökké, Addig amíg, Azután és a Nyitott végű.

Soha sorskönyvet azok a szülők adnak át a gyermekeiknek akik állandó tiltások közepette nevelik csemetéjüket. Eszközeik az állandó kísértések elleni védekezést szolgálják, a következményeket pedig pokolibbnak állítják be a valósághoz képest. Frázisok:
- Ne egyél sok cukrot, mert kilyukad a fogad, és a fogorvos ám nagyon fáj...
- Ne gyere túl későn haza, mert akkor már sötét alakok is mászkálnak mindenfelé...
- Ne ugrálj, mert elszédülsz...
A Gyermekiben az a parancs ülepszik le, hogy a vágyak beteljesülése tilos, mert kellemetlen érzetekkel párosul, így Soha nem teheti meg azt amire vágyik. A Gyermeki nem meri megtörni a Szülői átkot így egy kín az élet...

Mindig típust kicsinyes szülők adnak át a gyermekeiknek, akiknek indítékai már-már gonosznak mondhatóak. Eszközeikben a fegyelmezés és a büntetés dominál. Frázisok:
- Ha már így elsóztad a levest, akkor edd is meg.
- Te csináltad, most szenvedj is meg miatta.
- Te akartál sült krumplit, akkor egyél csak azt.
Az utasítás egyértelmű. "Ha ezt akartad akkor csináld is ezt egész életedben.".

Az Örökké típust a sziszifuszok testesítik meg. Szüleik legtöbbször akkor domináltak ha gyereknek nem sikerült valami. Vigasztalásukban a feladat újrakezdését szorgalmazzák, ám a sikert nem értékelik kellőképpen. Frázisok:
- Ne búsuljál,a következő dolgozat majd jobban sikerül. (Ha sikerül.) - Látod, nem is volt ez nehéz.
- Ez meghaladja az erődet fiam. (Ha mégsem.) - Jó, hát ezt végül is akárki megcsinálja.
- Ez a könyv nem neked való. (Ha mégis elolvassa.) - Nem értettél belőle egy kukkot sem, igaz?
A sorskönyv tele lesz befejezetlen tervekkel, végeláthatatlan feladatokkal.

Az Addig amíg típust feltételekhez kötik a szülők. A gyermeknek semmit nem szabad azonnal csinálni, mindennel várni meg kell várnia a "megfelelő" időt. Az új tapasztalatokat és élményeket nem szerezhet spontán, csak ha elérkezik annak az ideje. Frázisok:
- Ne egyél olyan gyorsan, várd meg míg kihűl.
- Amíg nem tudsz biciklizni (pedig már tud), addig csak a második fáig kerekezhetsz. (Később esetleg engedély a tovább biciklizésre, de akkor is csak újabb határig.)
- Édes lányom, jobb ha a szexszel vársz a nászéjszakáig.
Az ilyen légkörben nevelkedett emberek legtöbbje hírből sem ismeri a spontenitást. Szociális és társadalmi szabályok szerint élnek. Pozitívum, hogy megfelelő engedélyek birtokában, a már megfelelő időben történő dolgokat akár élvezhetik is.

Azután típust úgy lehet a legkönnyebben átadni ha a kellemes dolgok után a szülő valamilyen módon kompenzálja a gyermek boldogságát. Frázisok:
- Lemehetsz egy órára focizni de ha feljöttél, leckét tanulsz és én ki fogom kérdezni, maradéktalanul.
- Ha majd neked is születik egy gyermeked megtanulod mi a magyarok Istene.
- Intőt kaptál mert szaladgáltál a folyosón, most akkor egy hétig este nem nézheted a mesét.
Ezekben a sorskönyvekben egy darabig jól mennek a dolgok, de aztán csőstül jön a baj.

Nyitott végű sorskönyvekben azok szenvednek akik bár megkapták a Sorskönyvi utasításukat, ezt már beteljesítették, és a genetika kiszámíthatatlan fintora folytán, több idő adatik meg nekik mint amennyire ehhez szükségük lett volna. Ezek az emberek aztán szó szerint csak lézengenek az életükben, és csak csodálkoznak azon, hogy mivé lett a világ. Frázisok:
- Bezzeg az én időmben ilyen nem volt.
- A mai világból már kiveszett a tisztesség.
- Ha én egyszer újra fiatal lehetnék...