Sokat rágódtam azon, hogy érdemes volt e a Teot oviba járatni az idén. Simán otthon maradhatott volna az Yldyvel és a Gergővel. Yldy egy nagyon frankó anya, simán elbír két gyerekkel is, nem okozott volna neki gondot.
Talán eddigi apai élményeim között a legnehezebbek az ovihoz köthetők. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy ülök az ovi folyosóján ölemben a Teoval és ő keservesen sír, hogy nem akar bemenni és hiányzik a macija, mert aznap otthon hagytuk, és már nekem is gyűlnek a könnyek a szemem sarkában...
Vagy amikor a beszoktatás alatt először hagytam ott egy fél órára, és remegett a kezem ahogy behúztam az ajtót magam mögött, és odabent kiabál a fiam, hogy: "APA, NE MENJ EL! APA, NE HAGYJ ITT!!!"...
Hiába volt minden ész érv, hogy erre szükség van. Hiába volt ez annyira letompítva amennyire csak lehetséges. Ugyanis Teot kb. kilencre viszem az oviba és fél egykor már el is hozza őt az Yldy. Hiába a három hét beszoktatás. Hiába minden. Egyszer-kétszer majdnem meginogtam, és komolyan elgondolkodtam azon, hogy felvetem, ki kéne venni a Teo-t az oviból.
Most már valamivel jobb a helyzet, van már barátja is a Teonak. Szereti az óvónéniket, persze az óvónénik is őt. De azt korántsem állítanám, hogy a Teo szeret oviba járni...
Ma viszont rájöttem, hogy ennek az egésznek van egy hozadéka. Teo elkezdett közösségben létezni. Persze ezt eddig is tudtam, de nem rajzolódott ki olyan élesen mint máig. Teo csoportjában van ugyanis egy problémás gyerek. Sok mindent el lehet mondani, erről a gyerekről, akit hívjunk most X óvódatársnak.
X óvódatárs, állandóan kiszökik a teremből.
X óvódatárs, verekszik és csúnyán beszél.
X óvódatárs, szétkeni a székletét a fürdőszoba padlóján, majd a kezét a többi gyerek törülközőjébe törli.
X óvódatárs, autista tendenciákat mutat...
Hát, direkt nem írom le, milyen jelzőkkel illetve indulattal kezeli X óvódatársat a többi szülő. Elég annyi, hogy a végtelenül kedves, türelmes és jókdevű óvónénik már a falat kaparják kínjukban. Finoman utaltak, hogy a szülőknek kell szólni az igazgatónak ez ügyben, mert az mégiscsak milyen dolog, hogy az óvónő szól az igazgatónak, hogy gáz a gyerek. Szóval elhatároztam, hogy holnap reggel bemegyek az ovi igazgató nőjéhez, és megkérdezem ilyenkor mit lehet tenni...
De nem is ez a lényeg, hanem az egészből Teo szemszöge... Most először találkozott ilyennel egész életében, hogy valaki antiszociálisan viselkedik. Vajon jól döntöttünk ???
Talán eddigi apai élményeim között a legnehezebbek az ovihoz köthetők. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy ülök az ovi folyosóján ölemben a Teoval és ő keservesen sír, hogy nem akar bemenni és hiányzik a macija, mert aznap otthon hagytuk, és már nekem is gyűlnek a könnyek a szemem sarkában...
Vagy amikor a beszoktatás alatt először hagytam ott egy fél órára, és remegett a kezem ahogy behúztam az ajtót magam mögött, és odabent kiabál a fiam, hogy: "APA, NE MENJ EL! APA, NE HAGYJ ITT!!!"...
Hiába volt minden ész érv, hogy erre szükség van. Hiába volt ez annyira letompítva amennyire csak lehetséges. Ugyanis Teot kb. kilencre viszem az oviba és fél egykor már el is hozza őt az Yldy. Hiába a három hét beszoktatás. Hiába minden. Egyszer-kétszer majdnem meginogtam, és komolyan elgondolkodtam azon, hogy felvetem, ki kéne venni a Teo-t az oviból.
Most már valamivel jobb a helyzet, van már barátja is a Teonak. Szereti az óvónéniket, persze az óvónénik is őt. De azt korántsem állítanám, hogy a Teo szeret oviba járni...
Ma viszont rájöttem, hogy ennek az egésznek van egy hozadéka. Teo elkezdett közösségben létezni. Persze ezt eddig is tudtam, de nem rajzolódott ki olyan élesen mint máig. Teo csoportjában van ugyanis egy problémás gyerek. Sok mindent el lehet mondani, erről a gyerekről, akit hívjunk most X óvódatársnak.
X óvódatárs, állandóan kiszökik a teremből.
X óvódatárs, verekszik és csúnyán beszél.
X óvódatárs, szétkeni a székletét a fürdőszoba padlóján, majd a kezét a többi gyerek törülközőjébe törli.
X óvódatárs, autista tendenciákat mutat...
Hát, direkt nem írom le, milyen jelzőkkel illetve indulattal kezeli X óvódatársat a többi szülő. Elég annyi, hogy a végtelenül kedves, türelmes és jókdevű óvónénik már a falat kaparják kínjukban. Finoman utaltak, hogy a szülőknek kell szólni az igazgatónak ez ügyben, mert az mégiscsak milyen dolog, hogy az óvónő szól az igazgatónak, hogy gáz a gyerek. Szóval elhatároztam, hogy holnap reggel bemegyek az ovi igazgató nőjéhez, és megkérdezem ilyenkor mit lehet tenni...
De nem is ez a lényeg, hanem az egészből Teo szemszöge... Most először találkozott ilyennel egész életében, hogy valaki antiszociálisan viselkedik. Vajon jól döntöttünk ???
2 megjegyzés:
szerintem azért igen a válasz, mert ahogy cseperedik felfele, egyre több ilyen, szülök által elrontott pszichopatával fog találkozni. Jobb megszokni őket...
Gondold meg: Biztos az a jó megoldás, hogy minden ilyen probléma esetén kiemeljük a gyereket a közegből? Azzal nyugtatva magunkat, hogy: ezzel megvédtük őt! Mert így lehet, hogy ezzel nem adjuk meg a gyereknek azt a lehetőséget, hogy maga is "tanulmányozza" a környezetét és tapasztalatokat gyűjtsön, ha az olykor rossz is.
Nem lehet tökéletes védőburkot tenni a gyerek köré. Nem lehet mindig az élet napos oldalát mutatni, mert sajnos ilyen világban élünk. Persze nagyon kirívó esetben meg kell fontolni, hogy valóban jó helyen van-e a gyerek. Szerintem kérdezd meg Teo-t, hogy ennek ellenére jól érzi-e magát az oviban ez talán segíthet eloszlatni az aggályokat.
Megjegyzés küldése