2008. május 9., péntek

A hülyeség határtalan

Egyszer ha majd nagy leszek, talán meglehet, hogy Ráth-Végh István nyomdokaiba lépek, és én is írok egy könyvet a hülyeségről.
Mostanában egyre nagyobb élvezetet találok a komentek olvasgatásában. Minap ez a gyöngyszem került elém. Hát, ha végigolvasni nem is nagyon érdemes, azért szemezgetni nagyon hasznos belőle. A lényeg, hogy a cikk maga, egy szomorú dologról szól, vagyis Sierra Leone egészségügyi helyzetéről. A komentekben viszont minden van, politikától kezdve a rasszizmuson át, a tömény hülyeségig minden.
Aztán másik téma is előkerült mostanság. Tegnap beszélgettünk Endruval, Mel Gibbson agy menéséről volt szó, mégpedig az Apocalypto néven futó oltári szar filmről. A filmet most nem részletezem, de tényleg nagyon szar. Ami kiemelkedik belőle, az a giga hülyeség, hogy ezek a nem normális idióták ott a Yucatán-félszigeten, ember áldozatot mutatnak be az Isteneknek mert szar volt a termés, és most hát akkor biztosan azért, mert mérgesek odafönt, és ki kell engesztelni őket. Kiket áldoznak fel? Életerős, munka képes férfiakat. TETSZIK ÉRTENI??? Elrabolják őket, és nem ám rabszolgának használják, hogy művelje a földet meg mit tudom én, hanem lemészárolják őket, a tömeg legnagyobb örömére. Hát, most vagy ezek a Maják voltak nagyon hülyék, vagy a Gibbson bácsi értelmezett nagyon félre valamit.
A harmadik téma inkább vicces, de van ennek is egy érdekes vetülete ami az emberi butaságot hivatott megvilágítani. Az egyik kedvenc fantasy íróm Raul Reiner, írt egy remek kritikát a fantasy Szent Tehenének számító Gyűrűk Ura és további történeteiről. Bár ha jobban meggondolom, inkább Tolkien szüklátókörűségéről van szó. A kedvenc részem az, hogy miért gonosz Szauron? Azért mert vissza akarja szerezni az Egy Gyűrűt? DEHÁT AZ AZ ÖVÉ! Ő KÉSZÍTETTE! A JOGOS TULAJDONA!!!
Na ennyit mára, a könnyed linkelgetős blogbejegyzés remélem mindenki kedvére lesz, és tessék óvakodni a hülyeségtől.

12 megjegyzés:

Balázs írta...

Nem olvastam most el azt a GYU-kritikát, mert valamikor már rég megtettem, és eléggé elszomorítottak a féligazságai. :( Az általad felhozott példa konkrétan nem igaz.

A Gyűrű nem egy cuki kis bizsu, amit a rosszfiúk elvettek szegény Szaurontól a játszótéren. Szauron nem azért gonosz, mert vissza akarja szerezni a Gyűrűt. Szauron azért akarja visszaszerezni, sőt eleve azért készítette a Gyűrűt, mert gonosz: mert uralma alá akarta hajtani mind a szabad népeket. Példa: valaki készít egy kibaszott nagy atombombát, hogy elpusztítsa vele Európát. Lenyúlják tőle -- ő meg vissza akarja szerezni, mert továbbra is el akarja pusztítani Európát. Akkor a példád fényében mi az adekvát hozzáállás? Elnézéskérések közepette szolgáltassuk vissza neki, mert az övé?

Lord_Soth_ írta...

Hát, GYU támában nem vagyok neked vitapartner mert csak egyszer olvastam a könyvet, nekem a filmek jobban tetszettek. Nem tudom megítélni, mi a féligazság és mi nem.

A példa amit hoztál, nem teljesen azonos a Reiner által bemutatottal. Hisz leírja, hogy Sauronnak vannak szövetségesei, és azok a tartományok önállóak, nem pedig Sauron befolyása alatt állnak, mondjuk egy Nazgul által. Tehát abból a feltételezésből indul ki, hogy nem tudhatjuk pontosan mit cselekedne Sauron ha visszakapja az Egy Gyűrűt. Lehet azt gondolni, hogy elpusztítana mindenkit az Orkokon és Goblinokon kívül. De lehet azt is gondolni, hogy nem. Ez egy elméleti játék.

De hogy válaszoljak a kérdésedre, természetesen az atombomba a készítő tulajdona, így jog szerint őt illeti. Ha azonban Európa elpusztítására tör akkor, vagy diliházba kell zárni, vagy börtönbe, hisz a szándék ugyanúgy büntetendő mint a cselekedet.
Ha ezzel megvagyunk, a bomba az őt készítő nemzetet illeti meg, ha az illetőn kívül nincs tulajdonosa a bombát meg kell semmisíteni.

Névtelen írta...

nekem két észrevételem van :-). Illetve három.

1. Hülyékből kurva sok van, és a hülyeség túlcsordult bennük. Buffer owerflow error... DE NINCS RESET GOMB!!!

2. Szauron nem a haverjaival szövetkezik. Azért szövetkeznek vele mások, mert nem akarják, hogy bedarálják meg kifosszák őket.

3. A készítés / tulajdonlás / stb. Adott az alábbi cikk:
http://vastagbor.blog.hu/2008/05/09/mar_a_fogyatekkal_eloket_is_sapolja_a_bkv

Hogy hol a kapcsolat? Talán sehol, de a Bárdos a TV2-őn az alábbi mondatával kapott egy jópontot tőlem: "... ezek szerint a rokkantságot a papír bizonyítja, nem a látható hiányosságok..." Nekem ez egy kicsit ilyen...

Lord_Soth_ írta...

Dönci: Amit a második pontban írsz, az szintén egy kiindulási pont. Te ebből indulsz ki. Van aki viszont nem.

A kritika alapköve Reinernél az, hogy Tolkien Fekete-Fehéren akarja láttatni velünk a világot. Ezért hát, ha azt mondja, Sauron gonosz, akkor azt vagy kérdezés nélkül elfogadod, és olvasod tovább mint tündérmesét. Vagy felteszed a kérdést. Node miért gonosz? Ő az utóbbit tette, én úgy érzem van némi igazság benne.

Azt hiszem egy ilyen beszélgetéshez (vitához) alklmatlan ez a komment helyszín. De benne vagyok abban, hogy üljünk össze egy GYU vita estre.

A másik nagy kérdés, hogy mennyire célra vezető a dolgok ilyettén megközelítése, hogy vannak a full jók, meg a full gonoszok.
Ebből a megközelítésben pl. fel sem merült Völgyzugolyban, hogy adják vissza az Egy Gyűrűt Sauronnak, és valamiféle biztosítékot kérjenek tőle, hogy cserébe nem támadja meg az emberek vidékeit...

Mirr-murr írta...

GYU vitában benne vagyok, én is ha nem bánjátok. (olvastam mind a három kötetet :) )

A Reiner kritika tetszik, pedig nekem mind ezek ellenére tetszett a könyv. Minden esetre sok dologra felhívta figyelmemet, ami eddig mondjuk fel sem tünt. :)

Balázs írta...

qzypxvm"A másik nagy kérdés, hogy mennyire célra vezető a dolgok ilyettén megközelítése, hogy vannak a full jók, meg a full gonoszok."

Tényleg jó kérdés. Azonban nem árt tudni, hogy Tolkien nem egy fantasyt akart írni a sok közül (hiszen -- tudtommal -- a fantasy műfaja az pont a középfölde-epigonságból született), mégcsak nem is egy regényt, hanem mitológiát, amely mitológiának a GYU három kötete csak mellékterméke. A mitológia mint műfaj(!) egyik jellegzetessége pedig éppen hogy a tipizálás. A tipizálás mint eszköz használata miatt kárhoztatni egy mítoszt: anakronizmus. Hermeneutikailag inadekvát lépés.

Emellett (és ennek ellenére) Tolkien alapvetően nem ezt a megközelítést -- mármint nem a fekete-fehér dichotómiát -- válsztja. (Ennek belátásához persze ismerni kell A szilmarilokat is.) Itt nemcsak a gonoszság jelenik meg, hanem annak etiológiája is: a gonosz nem "ontológiailag" gonosz (mert a csökött agyú, rasszista szerző úgy alkotta meg), hanem sokkal inkább az önismeret hiányával elegy elszántságnak szomorú kimenetele. (Melkorról beszélek és az ő saját dallamáról.) Amire, ahogy látom, azért elég sok példa van a valós életben. A legtöbb rossz úgy születik, hogy valaki hiányos tudással akar valami kurvajót létrehozni.

Rengeteg ellenpélda van arra, hogy ez a világ nem fekete-fehér. Egyrészt Tolkien világában elhanyagolhatatlan, hogy az orkok eredetileg tündék voltak, csak megrontották őket. Másrészt csak felsorolás-szinten pár személy, akinek nem lehet egyértelműen kiosztani sem a "pozitív hős", sem a "negatív hős" címkét: Feanor, Galadriel, Isildur, Boromir, Thorin, Boromir, Szméagol, Samu. (Utóbbi kettő ambivalenciája összecseng: Szméagolnak van egy pillanata, amikor az érzelmek hatására majdnm "megtér" -- és Samu bassza el az egészet a maga sztereotíp gondolkodásával és dühkitörésével.)

***

Ha jól emlékszem, ez a fickó azt írja magáról a cikkben, hogy eredtileg GYU-fan volt, és utána lett renegát. Amikor olvastam a cikket, végig az volt a benyomásom, hogy ezt egy olyan ex-fan írja, aki borzasztóan szerette a sztori (és a szotrihoz tartozó univerzum) felszínét, külcsínyét -- csak éppen a gondolatiság mély megértéséhez soha nem jutott el.

Bocs, ha indulatos voltam, de a "határtalan hülyeség", ha még nyegleséggel is társul, mint ebben a cikkben, engem is bosszant.

Egyébként a végén ugrott be: amikor annak idején olvastam, végig az volt az érzésem, hogy itt most egy dacos kisfiú iszonyú felszabadultnak érzi magát, hogy kitört a szülői nyomás és fegyelmezés alól, és ország-világ elé kiállva, minél hangosabban, minél megbotránkoztatóbb módon belekiáltja önazonosságának manifesztumaként a vilgba:

- Picsa!

Lord_Soth_ írta...

Ha mitológia oldalról vizsgáljuk a művet, akkor egyértelműen oké.

A második részbe amit írtál max beleszagolni tudok, belekötni nem igazán. :) Erre mondatam, hogy nem vagyok nagy GYU fan, ezért nem vagyok benne vitapartner neked. Max úgy, hogy morálisan vizsgálom a témát. És úgy már mindjárt más a leányzó fekvése ...

Reiner úr cikkét én morális alapokon közelítettem, így nekem, nem egy picsa kiáltást nyújtott, hanem fergeteges szórakozást. Nagyon jót mulattam rajta, de tényleg. Az elején kerek perec kimondja, hogy most beszól az elvakult GYU fanoknak, én meg kiváncsi voltam hogyan teszi.
Beszólásnak csillagos ötös! :)))

Amúgy, ez az egész, itt most, adott egy jó post ötletet.. :)))

Névtelen írta...

Egy kérdés felétek, bár azt hiszem a válasz nem olyan... hogyismondjam... na mind1, nem tudom megfogalmazni.

A kérdés a következő: én amikor egy könyvet olvasok - legyen GYU, vagy nem - nekem nem az jár a fejemben, hogy valami mélyelemzéssel megértsem, mit is akart az író kommunikálni felém. Persze ez könyvenként más és más, de a fantasy-ban én speciel azt szeretem, hogy olvasás közben ott tudok lenne agyban / képben / érzésben, amit olvasok szinte moziszerűen. Ezért tud nekem a szakértők által lehúzott film, vagy könyv tetszeni. És speciel ezért "szarok" a kritikákra is, konkrétan Reiner úréra is. Mert én nem akarok világmegváltó eszméket, vagy analógiákat felfedezni. Ez baj?

A másik: nagyon szeretem, amikor a vizuális világ, találkozik a fantázia világommal - és az eredmény jó, tehát amikor egy olvasott könyv megvalósul, vagy a film hatására elolvasom a könyvet is, nekem ez is nagyon sokat számít.

Névtelen írta...

hát vazze... most végigolvastam ezt a kritikát... szal a következőkben úgy döntöttem, hogy a bibliát fogom elemezgetni... mert ráérek baszki, és mert csalódtam Jézusban

Balázs írta...

"én amikor egy könyvet olvasok nekem nem az jár a fejemben, hogy valami mélyelemzéssel megértsem, mit is akart az író kommunikálni felém."

Elsőre nekem sem feltétlenül. De úgy 3. vagy 4. olvasásra mind újabb rétegei tárulnak fel a szövegnek (már ha vannak neki olyanjai).

Lord_Soth_ írta...

Én is úgy vagyok vele, hogy elsőre élvezni szeretném csak a műveket, de aztán akár napokkal késöbb visszagondolok egy-egy momentumra és előfordulha, hogy átértékelem a dolgokat.

Lehet kritikai alap az, hogy mennyire tud képekben fogalmazni az író, és így mennyire élvezetes a mű. De lehet kritikai alap a morális mondanivaló is, vagy a műfaji sajátosságok, vagy szinte bármi egyéb. A kritikában az a szép, hogy szubjektív, ugyan akkor igaz is lehet.

Amúgy meg várom a Biblia elemzést... :)

Névtelen írta...

gondolom Birtalan úr is... áh egyébként tökéletesen az az érzésem az eredeti cikkel kapcsolatban, amit a Balázs megfogalmazott a következő post egyik kommentjébe:

Elemezzük Mazsolát, a tökben lakó disznót... Vajon ennek a kitalálásához mennyi LSD-re volt szükség?