Tizenegyezer-harmichetedik

Tegnap volt a szülinapom. 31 éves lettem. Hát, ezt is megéltük. Kis és csendes ünnepség volt, Yldy sütött nekem egy tortát, és szépen megettük. A tavalyihoz képest mikor kerti partit rendeztünk, ez összehasonlíthatatlanul szolidabb volt. De jó volt ez így.

Yldytől kaptam egy bazi nagy könyvet, aminek nemes egyszerűséggel az a címe, hogy Pszichológia. Beleolvasgattam, nagyon tetszik. Teljesen érdekes számomra, hogy mostanában szinte kizárólag az ilyen típusú könyvek azok amit képes vagyok olvasni. A többi szinte le sem köt. Kölcsön kaptam, a Tízezrek című könyvet, hát nem bírtam végig olvasni, pedig régebben rajongtam a történelmi, és harci regényekért. Vagy belekezdtem a "Bor, mámor, Provence"-be is, de azt is félbe hagytam.
Mondjuk a kedvenc Fantasy könyvemet a Legendát, tán még ma is el tudnám olvasni.

Node nem is erről akartam írni, hanem ami ma eszembe jutott a pszichológiáról. Biztos olvastátok ezt a horrort az Indexen, ha nem akkor most megtehetitek. Szóval ennek kapcsán az ötlött fel bennem, hogy miféle állapotban lehet egyes emberek pszichéje, hogy egyáltalán kimondanak ilyeneket. Miféle folyamatok vezetnek odáig, hogy ennyire gátlástalanul és pofátlanul kimondjon valaki, egy annyira bicskanyitogató mondatot, hogy arra már nem is tudok kategóriát mondani. Nem csak azzal van bajom, hogy egyszerűen hülyeség, mert a saját jól felfogott érdekes is volna, hogy ilyet ne mondjon ki nyilvánosan. Hanem, hogy miféle elvetemült egoista ember lehet ez, hogy ennyire nem veszi figyelembe, hogy hogyan hat a másokra az amit a szájával kimond. Pedig politikus a lelkem, ennyire azért már vágnia kéne a dolgot.
Vagy akkor, itt van a kar nélküli ember akit megbüntetett a BKV ellenőr mert nem voltak nála a rokkantságát igazoló papírja. Megbüntették a kísérőjét is, pedig ő is ingyenesen utazhatott volna. Aztán amikor kirobban a balhé, mit mond a BKV szóvivője, hogy a társaság szabályszerűen járt el. Hát komolyan mondom, ha egyszer tényleg megalakul az igazi Wayland-Yutani társaság, már sejtem honnan szerződtetik hozzá az embereket. Basszátok meg nem lett volna jobb, azt mondani, hogy: "Bocsika, ezt elkúrtuk...".
Aztán eszembe jutott még az is, mikor az Endru harmincadik születésnapján beszélgettünk. Volt ott egy csajszi aki kijelentette, hogy az ember életének a 90%-a a munkáról szól. Az egy dolog, hogy valaki ekkora hülyeséget mond, de hogy a többi ember egyetértően, és biztatóan bólogat, na az kiverte nálam a biztosítékot...

Szóval, mi van itt, kérem szépen? Mi történik Magyarországon?
Bár nem egy újdonság az egész, elég csak elolvasni, egy közvélemény kutatást, vagy éppenséggel egy kicsit is kényes üggyel foglalkozó cikk alatt a kommenteket, és rögtön kapunk egy keresztmetszetet Magyarország pszichés állapotáról...

Node, hogy írjak valami valami jót is, így szülinapom alkalmából azt kérem minden kedves látogatómtól, hogy helyezzen el egy boldog szülinapot kommentet a post alá. Köszönöm.