Gonosz-e vagy?

Na, most akkor átalakulunk Gyűrűk Ura bloggá. Az előző post alatt egy nagyon értelmes, és szívet melengető párbeszéd alakult ki. A témája az a bizonyos Raul Reiner (mossá azé nevezzük nevén: Kornya Zsolt) kritika a GYU-ról.
A komentelés után hirtelen felindulásból megnéztem a Király visszatért. Van benne egy jelenet, amikor Aragorn ötlete alapján felvonulnak az emberek a Fekete Kapu elé, és megpróbálják Sauron figyelmét elvonni Frodóról aki éppen Samuval kúszik-mászik az Egy Gyűrűvel a Végzet hegye felé, hogy elpusztítsák azt.
Kivonulnak hát, szemlátomást olyan max. 3.000 harcossal, és Aragorn meg a többiek, odalovagolnak a Fekete Kapu elé és elkezdenek kiabálni, hogy jöjjön elő Sauron a Fekete Föld ura had mondjanak felette ítéletet.
Azért valljuk meg, ez egy kicsit erős. A kapu mögött figyel vagy 10.000 ork, plusz trollok, meg goblinok meg a rák tudja mifene. Döntően Aragornéknak esélye sincs arra, hogy bemenjenek és Sauront felelősségre vonják. Oké, hogy ez egy figyelem elterelés, de azért még sem így kéne kezdeni, szerintem.
Na erre kijön az a faszinger akinek csak a szája látszik ki a vértje alóla, ő Sauron Hangja. Lássuk, mit csinál. Nem azzal kezdi, hogy felhívja a figyelmet az erők egyenlőtlenségére, és kérdezi, hogy mégis mi a fenét képzelnek magukról ezek az Aragornék, hanem szó szerint basztatni kezdi őket. Beszól Aragornak, Gandalfnak. Előveszi Frodó mithril páncélingét, elkezdi ecsetelni miféle kínokon esett át Frodó mielőtt meghalt (jegyezzük meg, ez ugye nem igaz, mert Frodó ekkor él, és Samuval tartanak a Végzet Hegye felé).
Ekkor Aragorn lecsapja követ fejét, és kezdetét veszi a csata...

Ha jobban belegondolunk, itt azért történhetett volna valami más is.

Valójában ez a helyzet baromi könnyen feloldható lett volna:

Aragorn: - Te figyelj, nekünk a tökünk tele van ezzel a háborúskodással, azt kívánjuk, hogy legyen vége, egyszer és mindenkorra.
Sauron Hangja: - Hát azt elhiszem, mi sem szeretjük ezt, de hát a gazdámnak kell a Gyűrű. Most mond meg, mit tegyek?
A: - Nézd, a Gyűrű nálunk van. Valójában nem tudunk mit kezdeni vele, és használni sem tudjuk. Legszívesebben elpusztítanánk...
S.H.: - Ne pusztítsátok el, ha megteszitek nekünk végünk. Mi pedig valójában csak élni szeretnénk.
A: - Hát, tulajdonképpen, nagy ez a világ, elférnénk benne mind a ketten. De mi félünk tőletek, és van egy olyan rossz tulajdonságunk, hogy amitől félünk azt elpusztítjuk.
S.H.: - Ha megbizonyosodnál arról, hogy nem kell tőlünk félnetek, akkor nem pusztítanád el a Gyűrűt?
A: - Akkor nem.
S.H. : . Mi készek vagyunk bizonyságot tenni arról, hogy nem kell tőlünk félnetek, ha cserébe nem pusztítjátok el a Gyűrűt, és visszaadjátok Sauronnak. Mond, milyen bizonyítékot kívánsz?

Innentől kezdve, a dolog megoldható, szerintem.

Én ismét csak Eric Berne aranyköpését tudom idézni: "Ha megtehetnénk, hogy őszintén kommunikáljunk egymással, miért nem teszünk így?".

A válasz valahol, nagyon mélyen, el van rejtve. Ahogyan a Gonoszság és a Jóság fogalma is...