2007. december 17., hétfő

TA megint

Cikk Eric Berne-ről a TA atyjáról: http://www.ekultura.hu/mutat.php?cid=1531

Szóval ez a faszi írt két könyvet, az egyik az Emberi Játszmák, a másik pedig a Sorskönyv.
Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy megváltoztatták a gondolkodásmódomat ezek az olvasmányok. A TA segítségével olyan eszközöket kaptam, a kezembe amivel könnyebben értem meg a világot, és amik segítségével könyebben is élhetek benne. Írok egy példát:

Teo fiam testileg rám ütött, egyszálbélű gyerek, és sokszor magam is elcsodálkozom rajta milyen hihetetlenül kevés élelmet vesz magához. Az anyukák persze imádják ha gyermekük sokszor és bőségesen étkezik.
Korábban többször előfordult, hogy a békés családi vacsorák vészterhesebb légkörbe fordultak. Teo megmakacsolta magát és nem akart enni, válogatott vagy csak szétcincálta a kaját. Yldy ideges volt és újabb és újabb opciókat kínált Teonak. Mire észbekaptam már javában állt a bál, Yldy berzerk, Teo durcás. Nosza elővettem én is Szülői énemet és próbáltam igazságot tenni. Hagyd rá majd eszik a gyerek, éhen halni nem fog.
Ez persze hiba volt. Beszálltam a dráma háromszögbe Megmentőként.Ugyanis ezzel csak maximum az éppen aktuális állapotot szüntettem meg, másnap este kezdődött előröl az egész. Eltartott egy darabig míg rájöttem itt bizony kettejük roppant kifinomult játszmájáról van szó.
Teo nem akar nenni, mert mondjuk nem éhes. De szeretne velünk lenni, és mivel mindenki az asztalnál ül ezért ott van ő is. De jó volna ha vele foglalkoznánk. Így hát turkálni kezdi az ételt. Yldyben benyomódik egy kapcsoló, már megint nem eszik a gyerek pedig szalonna szánkót készítettem neki, és különben is ennie kell mert olyan kis vékony és egész nap alig evett. Az expozíció után már indul is a tánc, aminek különböző kimenetei lehetnek de lényeg, hogy senki nem boldog tőle, főleg ha nyűgös kedvemben vagyok, mert akkor én is betromfolok egyet-kettőt, hogy szeretnék már nyugodtan vacsorázni egyet.
Amikor realizáltam a játszmát, igyekeztem az antitézis is kitalálni aminek a segítségével kikerüljük. Mivel azt tapasztaltam, hogy akkor indul be a játszma mikor Teo beakasztja valahogy a Horgot és Yldy elkezdi noszogatni a Teot, szólok, hogy innentől én szeretném kezelni a helyzetet és igyekszem játszma mentesen lekezelni a dolgot. Ezt mostanra már sikerült megoldani, sőt előfordult már, hogy Yldy vette észre, hogy Teo megint tapogatózik, és magától el tudta intézni.
Természetesen a TA sem csodaszer, nem mondhatom, hogy minden megjavult és Teo már úgy eszik mint a kisangyal és mindenki boldog, de a játszmát megszüntettük, per pillanat valami új van kialakulóban és viszont ez már csak rajtunk múlik, hogy milyen lesz és nem pedig a szülőinkben hordozott programokon.

Hát ez a TA, és így hat az életemre.

1 megjegyzés:

Balázs írta...

Isten hozott a blogoszférában! :)