Minap eszembe jutott egy fickó akivel Békéscsabán találkoztam. Kiscsaláddal Szanazugban nyaraltunk és egy este Yldyvel bementünk Csabára bowlingozni egyet. Volt ott egy srác aki folyamatosan tarolta a bábukat. 180-190 pont között végzett, esetenként többet is csinált. Ügyes fickó volt. Én egyszer egy OTP-s bulin 164-et gurítottam és azonnal hívtak az OTP bowling csapatába válogatásra.
Odamentem a sráchoz, és megkérdeztem versenyző e. Nézett rám mint a piros kukoricára, kicsit talán zavarban is volt. Azt mondta nem versenyzik, csak a haverokkal szokott gurigatni. Felhívtam a figyelmét rá, hogy talán volna értelme komolyabban foglalkozni a témával.
Visszament a barátaihoz, és azóta sem láttam. Azt hiszem nem sikerült meggyőznöm róla, hogy van benne tehetség. Talán nincs is. Nem vagyok valami nagy bowling szakértő, de láttam már párszáz embert bowlingozni. 100 emberből 99 tulajdonképpen képtelen elgurítani a golyót, dobják mint a labdát, elvetik mintha szabadulni akarnának tőle. Ez a srác gurított. Ahogy kell.
Mi lehet most vajon ezzel a sráccal? Meglehet azóta már nem is jár bowlingozni.
Exupéry azt írja az Ember földjében:
"Ha egy kertben sikerül egy új rózsafajtát kitenyészteni, a kertészeket mind izgalom fogja el. Elkülönítik, gondozzák, ápolják a rózsát. Az embereknek azonban nincsenek kertészeik. A gyerek-Mozart éppúgy bekerül a fogaskerekek közé, mint a többiek. Legfőbb öröme a nyikorgó muzsika lesz a zenés kávéházak bűzében. Mozartnak vége."
...
"Ami nyugtalanít - a kertész szempontja, és nem ez a nyomor, amelyben végeredményben éppen olyan jól el lehet helyezkedni, mint a tunyaságban. Keleten egész nemzedékek élnek a mocsokban, és nagyon jól érzik magukat benne. Azt, ami engem nyugtalanít, nem gyógyítják meg a népkonyhák ingyenlevesei.Nem ez bánt, ezek a púpok, ezek az üregek, ez a rútság, Hanem, egy kicsit, ezekben az emberekben itt, a meggyilkolt Mozart."
Talán erről írt, erről a srácról ott Békéscsabán, aki talán Istenadta tehetség...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Azt gondolom, hogy itt érkezik el, a szülők és kisebb részt a pedagógusok felelőssége. Ha ők odafigyelnek a gyerekre és felfedezik, hogy neki mihez van kedve/tehetsége, akkor nem veszik el a kis Mozart. Mint ahogy van erre számtalan példa ma is magyarországon/ a világon. Ha a környezete nem fedezi fel, akkor a legnagyobb tehetség is elsikkadhat, HA felnőtt fejjel, esetleg Önmaga rá nem ébred a tehetségére. A régi világban, mikor Mozart élt, akkor sem emelkedhettek fel könnyen a nyomorból a tehetségek. A kis virtuóznak is az Apja volt a legnagyobb mestere, sőt inkább managere. Nélküle nem fedezhette volna fel a világ.
Úgyhogy figyeljetek a gyerekeitekre emberek! Bármi megtörténhet.
Még egy gondolat. A srácnak, aki valóban nagyon jól bowlingozott, lehet, hogy tényleg elég volt egy ilyen figyelemfelkeltés és azóta ápolja a tehetségét tudatosan is. De az is lehet, hogy lusta hozzá és nem hajlandó komolyan foglalkozni a dologgal. Egyszerűen nincs kedve napi szinten dolgozni az ügyön, iskola után kötelességszerűen lemenni a pályára, mert elég neki a haverokkal a hétvégén néha gurigatni és ott learatni a barátok csodálatát.
Szóval a lényeg, hogy a szülők hiába látják meg a gyerekben a tehetségét, ha benne nincs meg a küldetéstudat, a szinte ember feletti kitartás, hogy gondozza, táplálja a kis tehetségcsírát, ami benne van. Ha Ő nem akarja, akkor sosem lesz mestere a "szakmájának".
Sziasztok,
BUÉK :-) Egyetértek Yldivel. Mi van, ha ez az állapot tökéletesen jó neki? Társadalmi érdekek alapján kényszeríthető-e valaki arra, hogy tehetségét kamatoztassa? Sztem nem, de ezzel nem mondtam újat. Mindenesetre a címet nem értem... Én speciel semmit sem veszítettem az által, hogy a srác nem hivatásos bowlingos... Ellenben ha Einsteint, akit matekból elhúztak a suilban, feladja, akkor bizony a világ dicsősége múlt volna el...
üdv,
Dönci
Megjegyzés küldése