Normális, második menet

Először is köszike Döncinek a sok bejegyzést. Végre valaki.

Szóval normalitás: Igen azt hiszem, abban konszenzusra jutottunk csütörtökön, hogy a normalitás az viszonyítás függvénye. Persze én nem bírtam megnyugodni, és tovább pörgettem a gondolatot, ráadásul összekapcsoltam a sikerességgel kapcsolatos gondolataimmal.
Berne-nek van egy gondolata ami pont idevág. A Sorskönyv elmélet szerint mindegy, hogy valaki milyen minőségű életet él amíg a kitűzött céljait eléri. Így az a hajléktalan aki évek óta az utcán él, anélkül, hogy megbetegedne, vagy agyonvernék, sikeresnek tekinthető. Ha számára a cél a függetlenség, és az ingyenélés akkor ő sikeres. Valamint az a milliárdos aki fényűző körülmények között képtelen mondjuk normális emberi kapcsolatok kialakítására, viszont szeretné, az Vesztes Sorskönyvvel rendelkezik.
Ebből a szempontból felállítva a normalitás kategóriáját, könnyen végére járhatunk Geordi esetének. Amennyiben Geordi szeretne egy olyan szemet ami mindenkinek van, de nem tudja elérni, nem normális mert nem képes elérni célját.
Ez most talán vadul hangzik, de a Star Trek világában erre is van lehetőség. Az Insurrection (Űrlázadás) mozifilmben egy bolygó jótékony sugárzásának hatására Geordi visszanyeri egy időre a látását.
Tehát ha mondjuk ideának tekintem az autonomítást, és szintén ideának a Nyertes Sorskönyvet, akkor az ezek felé törekvés normálisnak mondható az én viszonyítási rendszeremben.
Minden ettől eltérő abnormalitás, és mint ilyen tűzzel-vassal irtandó ... :)