Döbbenet

Ma délután kimentem a Lurdyba, vettem egy újságot, kértem egy tál kaját a Pecsenyében. Ettem, olvastam. Utána vettem egy KV-t leültem, olvasgattam, KV-ztam, cigiztem. A hasamban kellemes érzéssel felálltam és elindultam vissza. Úgy éreztem most összhangba kerültem az Univerzummal, szépnek láttam az életet.
Egyszer csak elémugrik egy 16 éves forma lány és iszonyatosan hadarva elkezdi mondani:
- Egy közvélemény kutatás...pár kérdés...lehetne.
(a kipontozott helyeken szavak lennének, ha a rettenetes hadarásban értettem volna őket)
- Szia. - mondtam erre.
Tán ebből azt a következtetést vonta le, hogy mehet a dolog és tovább mondta:
- Milyen ügyeket szoktál intézni a bankban: átutalás...utazási...blalal...frzsuziii...krrrr...vaharr.
Na mondom magamban ennek a fele se tréfa. Valahogy el kéne neki mondani, hogy lassítson már, de tanácstalan voltam az ügyben. Ráadásnak időt se hagyott.
- Bankártyád van?
- Van.
- Jó, akkor milyen tanácsadásra lenne szükséged szakembertőlhaakövetkezőtémakörökben...zsuhart...vrrr.zaaaaahhhh...sssss...sssss...
- Nincs szükségem tanácsadásra.
Na erre kaptam egy agresszív tekintetet, meg a következőt:
- Valamit be kell jelölni.
Na gondoltam erre eljött az én időm, most megakasztom.
- Hogy lesz így a jó a minatvételezés?
Sajnos nem sikerült kizökkentenem, ugyanis egy laza válrándítást láttam tőle, és valami félmosoly kíséretében mondta,, hogy válasszak egyet. Megtettem. Aztán újra sebességbe kapcsolt.
- Mennyiidőttölteszbankfiókbautazássalegyütt...öt perc...20...félóra...??
- Semmennyit.
- Névcímtelefonszám...
- Azt nem mondok.
Pillanatnyi döbbenet. Majd:
- Naaaa, léééééééégyszíííííí. Csak így érvényes.
- Sajnálom.
- Naaaa, nem fogunk zaklatni.
- Sajnálom.
Hirtelen megjelent egy másik szintén hasonló kaliberű leányzó, és ő is kérlelni kezdett, így már kórusban hallgattam, hogy:
- Naaaaaaaaa, léééééééégysziiiii, csak ííííígy érvényes.
- Sajnálom, de nem mondok.
Ekkor megkaptam a kegyelemdöfést:
- Akkor, szopjál le.
Elfordultak és elmentek.