Általában olyan Izmaeles alaphangot szoktunk megütni, és van is erre egy kifejezésünk. Sokatmondóan egymásra pillantunk és keserű mosollyal mondjuk: - Repülünk.
Ugyanis Izmaelnek van egy olyan képe az emberiségről, mintha egy repülőt épített volna, úgy hogy fogalma sincsen az aerodinamikáról. Majd felcipelte egy hegyre, és egy szakadéknál elrúgaszkodott, és most zuhan a föld felé a repülőjével. Amíg földet nem érünk, addig azt hihetjük ez a repülés.
Annyira csábító elhinni ezt. Néha annyira képtelennek és érthetetlen tűnik a korülöttünk lévő világ, hogy a legjobb magyarázatnak tűnik feltételezni, valamit globalice elfaktunk, már az elején, és ebből semmi jó nem sülhet ki.
Napok óta forog a fejemben a gondolat, hogy lehet, hogy nincs igazunk. Annyira beleringattuk már magunkat ebbe a képbe.
De mi van ha nincs igazunk???
Mi van akkor, hogy ha a civilázációnk egyenes következménye a tulajdonságainknak?
"Kényszer, érdek, ösztönélet
Három Nagy Fekete Fabábu
Döntsd le őket
Menj el Délnek
Bérelj szobát, fess a falára egy képet
Amin a tenger öregember
Mégis a lábad közé megy be a sodra
Emlékszel én kövér voltam
Te meg hal, és behívtál a tóba"
Énekli Lovasi. De mennyire elvont. Az emberek igen nagy százaléka még csak fel sem tudja fogni, hogy mit jelent, hogy valami mélyebb és értékesebb dolgot rejt az élet annál, hogy:
"Dolgozok mint állat, hogy legyen pénzem, mert akkor vehetek magamnak egy jó kocsit végre, mert akkor ragadnak rám majd a nők."
Talán mert nem is rejt?
Néztem ezt a Róma című iszonyatosan király sorozatot, és miközben lenyűgözve bámultam ezt a szuper filmet, folyamatosan kattogot az agyam.
Már akkoriban is ugyan ez a sztori ment mint manapság. Csak mások voltak a díszletek.
Az emberek kasztosodnak származásuk alapján. Rendeződnek politikai alapon. Elveket gyártanak, csörtetnek a hatalom felé. Ki így, ki úgy.
De valahol méllyen azok a primér ösztönök mozgatják mindannyiukat. Ettől hiteles a film számomra.
De ez az ami miatt elbizonytalanodok. Ennyit tudunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése