2008. január 22., kedd

Nincs ihlet...

Na, hát a 20. bejegyzés már arról szól, hogy nincs ihletem írni. Nem baj, majd meg jön. Úgy is csak a Dönci meg a Zoli vetődnek errefelé mostanában. Vagy mások is csak csendben maradnak? Pedig jobban tennék ha simogatnák egy kicsit az egómat, mondjuk olyanokkal, hogy:
- De jó hogy írsz ilyen blogot.
- Milyen érdekes.
- Arról, mit gondolsz, hogy ...
Vagy bármi... Na mind1. Illetve nem is mind1. Ez az érdektelenség. Szomorú is vagyok, egy kicsit. Arra lenne igényem, hogy több embert érdekeljek. Azt javaslom, mindenki kommentezzen aki erre jár.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nem baj ha nincs ihlet, majd jön...
Nem kell erőltetni, mert az nem mindíg jó.

Névtelen írta...

Bölcsek szólottak előttem, a Zolin mindig meglepődöm ilyenkor :-)

Szóval itten vagyok, csakhogy meglegyen a második sztenderd látogató. Egyébként ennyire jól még senki sem fogalmazta meg: "...több embert érdekeljek.". Igen. Ez egy vágy jellegű dolog - többek közt az én vágyam is. Emlékezzünk múltkori beszélgetésünkre: "A vágyak olyanok, hogy teljesülnek; de a sóvárgás sosem.". A körülményekhez képest (:-)) nagy mondat volt.

Szóval poszt jellegű komment következik. Az első dolog, ami az eszembe jutott, hogy mit teszünk azért, hogy több embert érdekeljünk. Elbújva nem fog menni, vagy ha sokáig bujdokoltunk, akkor ne várjunk hirtelen csodát. Egy időben azon versenyeztem egy-két ismerősömmel, hogy kinek van több kapcsolata az iwiw-en. Kit ismernek többen. That was a reeeeeeeeal funny thing. Ennek a versenynek azzal kellett volna kezdődnie, hogy beregisztrálunk, és megnézzük, hogy X idő alatt, hányan jelölnek be, különösebb marketing nélkül. Mert ugye azokat az embereket érdekeljük, akik megtalálnak minket, nem pedig akiket mi találunk meg.

Mégis, az általunk kezdeményezett kapcsolatok alapján mondjuk meg, hány embert ismerünk, hányan ismernek minket. De az is egy kurva fontos kérdés, hogy hány embernek a véleményét fogadjuk / fogadnánk meg, ha azt elmondaná nekünk? Hány meghatározó embernek a kommentjeire van szükség ahhoz, hogy azt érezzük, hogy érdekeljük őt? Ha ez a szám különbözik attól, mint ahányan kommentelnek, akkor bizony be kell állni a társadalmi nyomvájúba, és marketingelni kell. Persze, ezzel mondhatnánk azt, hogy hamis eredmény keletkezik, de a pillanatnyi sikerben, ezt az ember azért hajlamos elfelejteni, és jól tudja magát érezni egy kicsit. Vagy rájössz, hogy tulajdonképpen megvan mindened, mert a családodon kívül még legalább két embert érdekelsz. Hidd el, kurva sokan vannak azok, akiknek még ennyije sincs :-). EZ nagyon fontos.

Még akartam valamit mondani, de már emléxem mi volt az. Ha majd eszembe jut folytatom még, hogy kommentből ne csak kettő legyen. Keep smilin', and no fear. That's my life.

Névtelen írta...

elnézést. 4. bekezdés, mondatjavítás:

Hány meghatározó ember kommentjeire van szükség ahhoz, hogy azt érezzük törődnek velünk - érdekeljük őket?

Névtelen írta...

Egy kis téma segítő: szerintem ez kezd jellemző lenni Magyaroszágon is, hogy a könyv olvasás kezd hanyatlani.

Japánok már élen járnak:
http://hvg.hu/Tudomany/20080124_japan_mobilregeny.aspx

Névtelen írta...

Még egy fontos gondolat. Teo, kurvajó, hogy blogolsz. Akár hiszed, akár nem, sztem a leggyakoribb látogatód én vagyok. Érdekel amit írsz, nem kényszerkommenteket kell írni, érdekes a téma. Itt is, és személyesen is. Kész öröm Veled beszélni, de mivel sajnos ritka az ilyen (mint a múltkori), és sajnos talán miattam, ezért nekem ez egy remek hiánypótló lehetőség a kommunikáció folyamatosabb fenntartására. Örülök, hogy írod :-)