Karrier VS. Család

A hétvégén tartottuk a Teonak nagycsaládi szülinapját. Fültanúja voltam egy beszélgetésnek anyám és az anyósom között. Arról beszélgettek, hogy milyen az élet hatvan felé közelítve. Egy szóban összefoglalva: fárasztó. Beszélgettek a nyugdíjról is, és arról, hogy milyen sux az, hogy egyre később lehet elmenni. Szerencsére türelmes voltam és nem vágtam közbe gyorsan, hogy azért ez nem így van. Nem kibaszásból nem engedik nyugdíjba az embereket, hanem azért mert kurva nehéz kitermelnie a gazdaság többi részének a nyugdíjakra a zsetont. Arról már ne is beszéljünk, hogy nálunk a legrózsásabb a helyzet nyugdíj és család törvények terén, egész Európában, de tán a világon is. A múltkor a török barátommal beszélgettem wow-on és mikor mondtam neki, hogy az Yldy itthon van már lassan 5 éve a gyerekekkel, egyszerűen nem akarta elhinni. Szóval lehet nyígni, abban úgyis profik vagyunk, de jobb lenne befogni a bagólesőnket. Na már megint elkalandoztam...
Szóval félretettem ezeket a gondolatokat, és megpróbáltam az igényeikre koncentrálni. Azt hiszem, hogy a fáradság mellet csalódottak is egy picit. Valahogy mintha nem olyan lenne a világ ahogyan ők elképzelték. Azt ugyan nem tudom mit képzeltek vajon el, mert arról persze nem beszéltek, hogy mit szeretnének, csak arról, hogy mit nem (sakál rul da wörd).
De én azért elgondolkodtam ezen, és igen hamar azon kezdtem morfondírozni, hogy én vajon mit akarok?
Nehéz a kérdés, de fussunk neki TA szempontból. A Szülőim nyilván valami olyasmit szeretne, amitől hasznosnak érzem magam. A berögzült minták között rengeteg ilyen van. Anyám is és Apám is tevékeny és hasznos, szorgalmas és dolgos emberek. Ebben nincs kétségem.
A Felnőttem egyértelműen olyan életvitelt szeretne ami a lehető legtöbb igényemet kielégíti.
Nade a Gyermekim. Na itt már nehezebben igazodok el. Nagyon fontosnak tartom, hogy boldog vagyok, a jelenlegi életvitelemmel. Sokat lehetek a családommal, stabil munkahelyem van, ahol azért nem kell szétszakadni a munkában, de vannak érdekes dolgok is. Viszont nem tudom kamatoztatni a képességeimet. Sokkal okosabb és ügyesebb vagyok annál amit jelenleg csinálok. Szeretném ha több döntésem lenne, több befolyásom. Ez egyértelműen az én igényem, és nem szülőiből fakad. Viszont ha elmennék dolgozni egy olyan helyre ahol több a követelmény akkor több időt kéne rászánnom. Amit minden mástól kéne elvennem. Nem beszélve a stresszről, a feszített életről. Nem igazán van kedvem 50 évesen egy szívrohamot, vagy egy agyvérzést kapni. Aztán ott van az is, hogy azt vettem észre, hogy általában azok az emberek "sikeresebbek" ezen a téren akik erősen fejlett szülőivel, vagy esetleg szülői kontaminációval rendelkeznek. Mi lenne velem egy ilyen társaságban? Meddig tudnám türtőztetni magam, hogy ne lázadjak fel ellenük? Hiszen én meg gyermeki kontaminált vagyok.
Azt hiszem, tényleg csak akkor derülne ki, ha megpróbálnám, és ha egyedül lennék akkor szerintem meg is tenném. De nem tehetem kockára a családom többi részének életét a kíváncsiságomért.
Így hát egy megoldás maradt.
Hogy is volt az a Rock Kocsma ?