2008. június 25., szerda

Papírzsepiket bekészíteni !!!

Komolyan mondom.



Én szóltam.

2008. június 24., kedd

A stressz vajon mi?

Van egy TA-val foglalkozó honlap, és ott találtam egy táblázatot, hogy milyen események mekkora hatással vannak ránk.
A táblázatot, úgy kell használni, hogy ha az elmúlt egy-két évben történt az életünkben olyan esemény ami a táblázatban szerepel (nyilván több ilyen lesz), akkor a mögötte található számokat össze kell adogatni.
Íme a táblázat:

Hitves halála 100
Válás 73
Külön költözés 65
Börtön büntetés 63
Közeli család tag halála 63
Súlyos betegség, sérülés, függőség kialakulása 53
Házasság 50
Munkahelyi felmondás (kirúgás) 47
Házassági megbékélés 45
Nyugdíjba vonulás 45
Család tag súlyos megbetegedése 44
Terhesség 40
Szexuális problémák 39
Gyermek születés 39
Üzleti problémák (business readjustment) 39
Change in financial state (???) 38
Közeli barát halála 37
Munkahelyi átszervezések 36
Sok veszekedés a házastárssal/élet társsal 35
Magas jelzálog 31
Behajtás alatt állni 30
Munkahelyi felelősségre vonás 29
Gyerek kirepül a fészekből 29
Összeütközés a törvénnyel 29
Kiemelkedő teljesítése valaminek 28
Házastárs/Élet társ munkahelyi problémái 26
Suli kezdés vagy évvége 26
Élet körülményekben bekövetkező változás (költözés) 25
Iskola váltás 20
Személyes szokások megváltoztatása 24
Problémák a főnökkel 23
Munkaidő változás 20
Kikapcsolódás hiánya 19
Vallási szokások változása 19
Szociális szokások változása 18
Kisebb adósság 17
Alvási szokások változása 16
Családi találkozások csökkenése 15
Étkezési szokások változása 15
Vakáció 13
Karácsony 12
Kisebb problémák a törvénnyel 11

Ha az összeg ami kijön a végén kisebb mint 150 akkor neked nincs túl stresszes életed, per pillanat. Ha 150-és 200 között, akkor jó lesz vigyázni. Ha 200 felett akkor menj haza és gondold át az életed. Ha pedig 300 felett van, akkor sűrgősen keress fel egy szakembert aki tud rajtad segíteni.
Na, nekem 121 pontos lett a stressz faktorom, de ebből két esemény 2 éve történt, szóval azt hiszem nem stresszelem szét magam.,

Update:
Vázze, Isten lássa lelkem én megpróbáltam mindent, hogy ebből értelmes táblázat legyen, de nem akarja az igazságot ez a blog motor.

2008. június 22., vasárnap

Kedvenc idézeteim

"Szép az Isten, de annyira idegen.
Rút az ördög, de nem hagy hidegen.
Övé a film, de enyém a videó-ohh-óóó.
Üres a szív, de hajt még, li-li-libidóóóó!"
- Quimby : Libidó

"217 csont van az emberi testben, és ez csak egy volt. Úgyhogy ne ugráljon!. Ez méreg!"
- Sarah Connor

"Az életben minden valahol máshol van, ezért kell egy autó, hogy eljussunk oda."
- Henry Ford

"És a sport köröd felhúzza a mellére a mezét,
szurkolók ezrei üvöltik a nevét."
- Kispál és a borz : Meghatás

"Aki nem hisz az eleve elrendelésben, annak nem marad más csak a statisztika sivársága."
- Stanislaw Lem

"Minél nagyobb a hazugság, annál inkább elhiszik."
- Adolf Hitler

"Mindig is egy seggfej voltál Gorman!", "You always were an asshole Gorman!"
- Vasquez

"Az elvek arra jók, hogy megvédjenek minket az érzelmeinktől."
- Jean Luc Picard

"Kapcsolják ki a fegyver rendszereiket. Eresszék le a pajzsukat. Készüljenek az asszimilációra. Az ellenállás most és mindörökké, hasztalan."
- A Borg

"All i want to break free..."

Egészen úgy érzem magam mint a Kelly hőseiben Csodabogár. Az a jelenet remélem mindenkinek meg van, mikor már ott vannak a falunál ahol az aranyat őrzik a németek, és egy Tigris védi a bankot, Donald Sutterland meg üldögél egy fa alatt. Oda megy hozzzá a Telly Savalas és kérdezi:
- Te meg mi a fenét csinálsz itt?
- Mit csinálnék, sajtot eszem, bort iszom, és gyűjtöm mgamba a pozitív energiákat.

Na, én most itt ülök a székemben, szívom a cigimet, iszom a kávémat, LGT-t hallgatok és gyűjtöm magamba a pozitív energiákat. Ugyanis a lakásban , CSEND, REND és NYUGALOM VAN !!! Yldy és a gyerekek kimentek a telekre és ott lesznek két hétig.
ENYÉM AZ EGÉSZ LAKÁS !!!
Amikor hazajövök majd, nyugodtan kitolhatom a brinyiglit az erkélyre, levetkőzhetek, zuhanyozhatok, és senki nem nyaggat majd közben, hogy menjek valamit játszani.
Este csak benyomom a tévét nézem az EB-t, nem kell a Gergővel pörlekednem, hogy feküdjön már le.
Nem lesz tele a lakás minden sarka és szeglete valamilyen játékkal ami minden áldott este tíz perc elpakolni.
Azt játszok a gépemen amit ÉN AKAROK !!! Nem nyaggat a Teo hogy Warhammerezzük, vagy közveszélyezzünk.
Az Yldy nem fog ott hupákolni állandóan ahol én szeretnék lenni, nem bombáz a kérdéseivel.
SZABAAAAAAAADSSSSÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁGGGGG !!!! DÉLUTÁN MEGYEK MOZIBAAAAAAAA !!!!

...

Persze tudom, hogy már holnap hiányozni fognak. Eszembe jutnak Teo arany fürtjei és kifürkészhetetlen mosolya, arra gondolok majd, hogy de jó lenne megfogdosni Gergő hurka testét, és milyen jó lenne az Yldyvel összeölelkezve nézni a meccset.

Ki a fene érti ezt...???

2008. június 19., csütörtök

Játék az Élet

Érdekes gondolatok forogtak ma délelőtt a fejemben. Van két játék, az egyiket úgy hívják, hogy Ultimátum játék a másikat pedig úgy hogy Közjavak játék.
Az Ultimátum játék a következő: Két fős csapatokra kell osztani az embereket és abból az egyik főnek adni kell 10 eurót. Aki megkapta a pénzt egyszeri ajánlatot tehet a másik embernek, amit az vagy elfogad, vagy visszautasít de ekkor egyikük sem tarthat meg pénzt.
A Közjavak játék a következő: Legalább négyen játsszák, mindenkinek van 10 eurója. Van egy közös kassza oda kell betenni a pénzt, minden betett euró után minden játékos kap vissza 40 euró centet. tehát ha egy ember berak egy eurót ki lehet venni a kasszából 1 euró hatvan centet.

Sokféle emberi magatartás leolvasható ha kielemezzük ezeket a játékokat.
Az Ultimátum játéknál pl. megfigyelhető, hogy általában az emberek többsége igyekszik igazságosan eljárni, és 5 eurót ad a másik félnek. Egy részük azonban kevesebbet fog, és ha ez 2 euró alá csökken visszautasítja az ajánlatot az aki az ultimátumot kapja. Ha azonban az ultimátum tétel lehetőségét ki kell érdemelni megszűnik az igazságosság elve, és az ajánlat tevő általában kevesebbet mond mint 5 euró, és rendszerint ezt zokszó nélkül elfogadják, ez esetben a visszautasítási határ is csökken. Az is megfigyelhető, hogy az ultimátum adást veszik az emberek hatalmi pozíciónak és nagyon kevés az olyan elfogadó aki azzal érvel, hogy neki is van eszköz a kezében, hisz ha visszautasít akkor senki nem kap semmit.

A közjavak játékban a következő figyelhető meg. Az emberek 25%-a azonnal átlátja a helyzetet és berakja mind a 10 euróját a közös kasszába, mert ha mindenki így tesz akkor mindenki nyer és többet vesz ki mint amennyi pénz volt induláskor. Egy másik 25% nem akar a közösbe berakni, mondván így biztosan van 10 eurója és ennél csak több lehet. A maradék 50% attól teszi függővé a közös kasszába berakandó pénzét, hogy a többség hogyan cselekszik. Amennyiben a potyázók vannak többen, felháborodik és ő sem akar fizetni, de ha azt látja, hogy az emberek többsége berakja a kasszába a pénzt ő is berakja, és elégedett lesz.

Ezzel a két játékkal remekül modellezhető egy adott közösségen belül az üzleti szemlélet (Ultimátum játék), valamint az adóhoz és annak újra elosztásához való viszony (Közjavak játék). Vagy át lehet ezt fordítani emberi tulajdonságokra, mint bizalom, illetve önzetlenség.

És itt kezdett motoszkálni a fejemben valami. Vajon, hogyan alakulnak ki ezek a tulajdonságok egy közösségben? Ha alapnak vesszük, hogy otthonról hozza mindenki ezeket a tulajdonságokat, akkor lehet ezeket befolyásolni? Ha igen, akkor hogyan? Mennyire függnek ezek vajon a gyermekkorban beégetett játszmákhoz? Ha nagyon függenek, akkor mi kell ahhoz, hogy a játszmákból fakadó nyereségét lecserélje valami egészségesebbre?

Kemény kérdések ezek...

Holnapra mindenki írjon egy 2000 szavas házi dolgozatot ezekről.

2008. június 16., hétfő

Értelem vs. érzelem harmadik menet

A Szabó családban mindig sikk volt okosnak lenni.
Számtalan ünnepre, szülinapra és egyébre emléxem amikor összegyűltünk a Rózsa utcába és ment a nagy szövegelés. Mindenki mondhatta a magáét és csak úgy szikrázott a levegő a sok okosságtól és bölcsességtől. No persze nem nagy ívű filózofiai vitákat kell elképzelni, bár volt olyan is, de számomra ez volt az elit klub, ahova mindenképp be kell kerülnöm. Ehhez pedig széles látókör, ész, tudás és műveltség kellett. Történelem, földrajz, irodalom. Aki ezekhez nem konyított, az itt nem rúgott labdába. Mivel én ebbe nőttem bele, nekem fontos volt. Így aztán kerestem és magamba szívtam a tudást, és Apám ezt nagyra értékelte, és mindig támogatott ebben.
A beszélgetések és viták gyakran voltak hangosak, esetenként akár személyes érzelmek által fűtöttek, de ez sem okozott problémát senkinek, és nem egyszer az is előfordult, hogy valaki igazat adjon a másiknak és ezzel akár elismerte tévedett.
Aztán ott voltak még az ulti partik. Úr isten, hogy én mennyire akartam játszani, de hosszú éveken keresztül csak az asztal mellet kibicelhettem. Aztán mikor kb. tizenhárom évesen leülhettem az asztalhoz játszani, és megkaptam az első uszály kalauzt meg egy uszálykormányost, úgy éreztem elnyertem a tagságot.
Azt hiszem erre mondják, hogy milyen családból jött az ember. Nekem ezek ritka alkalmak jelentették a családot, és azt, hogy hogyan kell viselkedni társaságban. Igaz erre azóta már sok-sok réteg ülepedet de az alap nyomait és főbb vonalait a mai napig észre veszem magamon.

Mekkora csalódás volt aztán a számomra, hogy mások nem így viselkednek...
Egyszer volt egy vitám, egy osztály társammal, ahol azt próbáltam neki megmagyarázni, hogy ha nincsen jegye akkor nincsen joga utazni a villamoson. Csinálhat amit akar joga akkor sem lesz rá. Így utólag nem tudom már, hogy azért nem akarta e megérteni, mert hülye volt, vagy azért, hogy engem idegesítsen, vagy ő azt a mintát hozta otthonról, hogy soha ne adjunk a másiknak igazat. Annyit tudok, hogy én tajtékoztam a dühtől. Nem ehhez voltam hozzászokva...

Talán ekkortájt fejlesztettem ki a mérhetetlen cinizmusomat. Ha végképp nem ment a meggyőzés, akkor legalább szóljunk be a másiknak. Hagy idegeskedjen ő is...

Idővel rájöttem, hogy az emberek a legritkább esetben mondanak véleményt megfontolás vagy belátás alapján. Sokkal inkább a zsigeri és benevelt elvek alapján. (Szándékosan írtam elv szót, most nem akarok belemenni, egy TA-s okfejtésbe, de biztos értitek mire gondolok.) Ezt a mai napig nehezen fogadom el, de úgy ahogy megy már. Sokszor szoktam csodálni a Bercit, hogy milyen végtelen megértéssel és könnyedséggel kezeli ezeket a megnyilvánulásokat. Igyekszem tanulni tőle.

A lényeg az egészben az, hogy szöget ütött a fejembe a Dönci egyik kommentje, hogy:
"ellenben az eladótól a mai világban nem elvárható (szerintem), hogy ennyire tudatosan élje az életét. :)".
Én azt írtam erre, hogy ebben nem egyezik a véleményünk, és írok erről egy postot. De minél többet gondolkodtam a poston annál inkább rájöttem, hogy itt az ősi probléma egyik megnyilvánulásáról van szó. Miszerint nekem természetes törekvés a tudásom és a látóköröm szélesítése, másoknak nem feltétlenül az.
Mikor érvelésen törtem a fejem, akkor állandóan oda lyukadtam ki, hogy az érvelési és kiindulási alapom, ez a fent leírt családi miliő, éppen ezért ez nem lehet vitára érdemes, mert azonnal bukik azzal az ellenérvvel szemben, hogy nem mindenki ugyan abból a családból jön.

Így hát, bár a véleményem továbbra is különbözik a Dönciétől, kénytelen vagyok visszavonulót fújni. Ideje példát venni a Berciről és elfogadni azt, amit nem tudok megváltoztatni.

U.i.: Olyan jól esett a Balázs kommentje, hogy a mai napon rögtön két kommentel ajándékozom meg rajongóimat. :)

Kié itt a tér?

Érdemes bringázni, komolyan mondom.
Ma délelött pl. az 56-osok terén ünnepség volt. Ha kocsival arra jársz, akkor max kikukkantasz a kocsiból aztán már robogsz is tovább. Gyalog meg manapság már alig járnak az emberek. Szóval bringa, mert gyors vagy, de bárhol mehetsz, bárhol megállhatsz, és mondjuk ha van egy beton koszorú ami arra való, hogy ne engedje be valahova kocsikat, ott csak kecsesen átemled a bringát, aztán gyerünk tovább.
Nade visszatérve a témámhoz, megyek a ligetben ma délelött, és valami zenekar az 56-osok tere irányából játszik valami bús melódiát. Arrakanyarodtam és pár méter múlva egy kifeszített szallaggal találtam szemközt magam. A kordon mögött meg egy rendőr és egy kormányőr.
Nézem, hogy zászlók mindenütt,egy komplett díszszázad masírozik az emlékmű körül és egy katona zenekar játszik hozzá. Gondolkodtam mi lehet ez, ekkor észrevettem, hogy az emlékmű hátuljában, egy csapat fekete és fehér ruhába öltözött emberke vár, hogy előadjon valami műsort.
Közelebb gurultam, a kordonhoz, és megkérdeztem a rendőrt, hogy ez az egész azért van e merthogy ötven évvel ez elött végezték ki Nagy Imrét? Azt mondta igen. No gondoltam tök jó, belecsöppentem valami érdekesbe, körbe kerekezek, és megnézem a műsort ha már arra járok. El is kezdetem körbe cangázni, de mindenhol kordonok, és az egyetlen nyitott helyen vagy 20 rendőr állta el az utat, meg se kíséreltem, hogy bekérzekdjem, látszott, hogy ide földi halandó nem teheti be a lábát, mert az emlékmű melletti parkolóban csak diplomata rendszámú kocsi hegyek álltak.
Na erre varrjatok gombot.
Tehát van egy történelmi személyünk, ez esetben Nagy Imre, aki hát, hogy finoman fogalmazzak nem éppen dicső halált halt, és talán elmondható az is róla, hogy igyekezett a hazájáért tenni. Ötven évvel a halála után, mintegy jóvátételként, tartanak róla egy megemlékezést, ezzel köszörülve a történelem csúnya csorbáját. De az ünnepségre csak a szűk politikai (vagy ki tudja milyen) elit mehet be. Ha én, mint adófizető állampolgár éppen arra járok, akkor esetleg egy kordon mögött kuksolva sasolhatok befele, és a kordon mögött álló biztonsági erők gyanakoda méregetnek, hogy vajon mit akarhatok...
Hát így állunk.
Valahogy túlélem ezt az egészet, hogy nem láttam a műsort, és kicsit talán mellőzve éreztem magam. De azért pár gondolat megfordult a fejemben ezzel kapcsolatban:
Most végülis milyen megemlékezés volt ez, ahonnan a plénum ki volt rekesztve?
Kinek tartották a megemlékzést? Maguknak? Akkor annak mi értelme? Ha maguknak tartották akkor azt vajon kinek a pénzéből? Ha nem a sajátjukból, hanem adó forintokból, akkor engem milyen alapon rekesztenek ki belöle?
Mitől féltek, mi lesz ha én is bemegyek? Vagy ha nem tőlem féltek, akkor kitől? Miféle fenyegetés jelethetne az a valaki, ami akkora veszély, hogy megéri rossz érzéseket kelteni az állampolgárokba?

"Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,
A ház is a miénk, mert mi viseljük el,
Nekünk kevés fény jut, árnyékból van több,
Sötét szobánkban a pók rossz hálót köt."

2008. június 7., szombat

Aranyszabály

Ne áruld el a Démonodnak a legféltetteb titkodat. Soha.

2008. június 3., kedd

A Fekete Lamoure

Na mindig is ki akartam próbálni ezt a videó beszúrást.
Akkó má legyen ez:

Franya mi?

2008. június 2., hétfő

Érzelem Vs. Értelem második menet

No, most jó pár napig nem nagyon volt kedvem irogatni. Pedig ígértem témát. No akkor talán most.

Kifejtésemben kicsit messziről kell indulni.

Egyre többször figyelek fel olyan helyzetekre, amik egyértelműen arról árulkodnak, hogy egy globális "Ne érezz!" parancs hatása alatt állunk. Példának okáért itt van a kisbolt és a tízezres esete:

A múlt héten kereken háromszor fordult elő, hogy bementem a házzal szemközt található kisboltba és megpróbáltam tízezressel fizetni. A fiatal nő, aki minden alkalommal bejelentette, hogy nem tud visszaadni mindháromszor ugyan az volt. Elsőre vettem még több árút, másodszorra nem vettem inkább semmit. De tegnap elfogyott a cigim ezért muszáj volt vásárolni. A beszélgetés a következő képen zajlott.

Én: - Mennyit tudsz visszaadni ha tízezressel fizetek.
Eladó: - Hatezer.
Én: - Jó, akkor kérek nyolc doboz cigit.
Eladó (viccelődve): - Ha te mindig ezt csinálod, akkor is azt fogom mondani, hogy nem tudok visszaadni, ha tudok.
Én: - Én ezt nem tartom viccesnek, nekem eléggé kellemetlen ez a helyzet.
Eladó: - Addig ne mondj véleményt, amíg ki nem próbáltad.
Én: - Nem kritizálni szeretnélek, vagy ítélni, csak mondom, hogy ez a helyzet nekem kényelmetlen.
Eladó: - Előtted jöttek négyen és ők is tízezressel fizettek.
Én: - Nézd, én ezt már nem bírom másképp kommunikálni feléd, hogy nem kritizálni akarlak téged, vagy a boltot. Egyszerűen kifejezni szeretném, hogy ebben a helyzetben én kellemetlenül érzem magam.
Eladó: - DE NE ÉREZD ÍGY!!!

Na itt elszakadt a cérnám, és beszóltam, hogy én kérek elnézést mert vannak érzéseim. De azt gondolom, hogy önmagamhoz képest kitartóan küzdöttem.

Sorolhatnám a példákat, de lényeg az, hogy nagyon sok probléma, konfliktus, nézeteltérés feloldható lenne, ha az emberek kicsit jobban odafigyelnének, hogy bizonyos helyzetekben mit éreznek, és jobban tudnák kezelni ezeket az érzéseket. Fenti esetben sokkal jobban éreztem volna egy csapásra magam, ha az eladó elmond egy olyat, hogy:
- Sajnálom, és nekem is kellemetlen, de tanácstalan vagyok mit tehetnék.

Ez az egész jelenség tetten érhető olyan helyzetekben is, mint például vállalat vagy ország irányítás. Az egyik véglet mikor egy - nevezzük csúnyán - hatalmi pozicióban lévő ember, abszolúte nincs tisztában az érzéseivel, és viszont azok által vezérelve cselekszik. Ez bizony rettentő megterhelő a környezete számára. A másik véglet pedig az ideálképnek tekintett top-manager, aki célvezérelt életében, hatékonyan cselekszik, nem engedi, hogy érzelmei befolyásolják a hideg racionalitását. Ebben pedig az a hiba, hogy nem vesz tudomást az érzések jelenlétéről, ezért pont azért nem racionális a gondolkodása, mert egy nagyon fontos változót nem vesz figyelembe.

Olybá tűnik nekem, mintha a társadalmunkat olyan határok mentén rendeztük volna be, hogy ne kelljen az érzések kuszaságaival szembenéznünk. Kultúra anyánk suttogja füleinkbe a jólét és az elégedettség himnuszát, miközben a lelkünkben zajló folyamatok valami egészen másért kiáltanak.

***

Azt is gondolom még, hogy bár társas lények vagyunk, és igényeljük a kapcsolatokat, saját személyiségünknek azért mi vagyunk az urai. Ez alatt azt értem, hogy ha egyszer valaki felnőtté válik, és saját életet és egzisztenciát teremt magának, onnantól kezdve felelős saját magáért. (Kivételt képeznek persze a mentálisan vagy fizikálisan sérült személyek.)
A felelősség fogalmát itt egészen tágan értelmezem. Kezdve attól, hogy felelősségünk a törvények betartása az egészen kicsitől (városon belül 50 km/h), az egészen nagyokig (emberölésért 25 év) . Az erkölcsi felelősségen át (ne tedd azt a felebarátoddal amit te sem kívánsz), egészen a mentális egészség biztosításáig. Az utóbbin azt értem, hogy aki kimond a szájával valamit azt vagy gondolja is komolyan, és tudja alátámasztani. Képes legyen arra is, hogy a tévedéseit feltárja önmaga számára, és ha szükséges, módosítsa véleményéta megfelelő irányba. És ha már itt tartunk, beveszem a kalapba, a pszihés egészséget is. Igenis az a támogatandó és becsülendő út, ha valaki azon iparkodik és próbálkozik, hogy több és teljesebb legyen.

Mintegy mellék vágányon megjegyzem, hogy fenntartom magam (és mindenki számára) a jogot, hogy a beszűkült látókörűeket, és a fentieknek ellentétes irányban tevékenykedő személyeket, a saját blogomon elküldhessem a picsába.
Azt is hozzáfűzném, hogy természetesen sokkal célravezetőbbnek tartanám ha valamilyen úton módon, hozzájárulhatnék inkább a fejlődésükhöz, de ennek ugye Orbán úr esetében eléggé leküzdhetetlen akadályai vannak.

***

Harmadszor pedig azt gondolom, hogy a Nürnbergi per óta, az nem mentség, hogy "Parancsra tettem."