Ezt azért még gyorsan ...

Lassan vége az konferenciának. Már pakolásznak, készülődnek. Én csak visszajöttem kajálni, meg gyorsan netezni egyet, a szállodában lévő ugyanis egy kalap szar. Szóval, holnap hajnalban indulunk haza, és majd a reptéren megcsinálom a bejegyzést ha találok normális hot-spotot. De addig itt egy kép, mert ezt muszáj megosztanom a nagyvilággal.

Paaaariii

Ismét üdv mindenkinek, aki olvassa az élménybeszámolót. Tegnap kicsit hidegebb nap volt, ma ismét szép szikrázó napsütésnek nézek elibe. Ki is fogok menni a St. Margharita szigetre , hogy megnézzem, hol tartották fogva a Vasálarcost. A többiek elmentek Monte Carloba, de nekem nem volt kedvem menni. Tegnap is sétálgatni volt kedvem a városban, bementem olyan részekre amik nem kifejezetten turistáknak való. A következő képeket lőttem.



Ez itt egy tipikus cannesi utcakép, fent a hegyen ahol már nem a szállodák vannak.



Aztán találtam egy temetőt, bementem, és le voltam teljesen döbbenve. Ezeknek a franciáknak nagyon furcsa kapcsolatuk lehet a halállal, mert mindenhol ezek a bazi nagy sírok vannak. Nagyon érdekes.



Ezt a kis kereszteződést ideálisnak találtam arra, hogy leüljek elszívni egy szál cigit, és közben átgondoljam az élet nagy dolgait. Mint a tábla is mutatja, STOP.



Itten meg petangoznak, e.



Este hivatalosak voltunk a VMworld partyjára, amit úgy harangoztak be, hogy a legkirályabb esemény lesz itt. Hát az is volt. Míg várakoztunk ezt lőttem.



Itt már nagyon gyülekeztünk. Ez az a része a Fesztivál Palotának ahol a bulikat szokták tartani. Itten ropják a nagy filmszinészek is. Már a beengedésnél is jó volt a hangulat. Kivetítők, fényszórók az égre.
Szerencsére az elsők közt jutottam be, és még volt időm lefilmezni a sok svédasztalt, és egyebet érintetlenül, és nem tolongott ott mindenki.
Bent angyal ruhába öltözött hostess lányok fogadtak. Mindenütt kaja meg pia. Volt egy nagy oszlop hatalmas tálakkal, amiben gumicukor, drazsé meg ilyenek. Játékgépek, fotelok, fényűzés. A teraszról a legtutibb Yachtokat lehetett figyelni. A pulthoz csak odamentem és lazán leemeltem egy sört. Három DJ keverte folyamatosan a zenét. vagy egy órán keresztül csak kolbászoltam fel s alá, nehogy kihagyjak valamit.



Na ez volt a kedvencem. A jégszoborban egy cső volt, és azon keresztül az angyalkák vodkát öntöttek a vállalkozó egyének szájába. Jelentem, kétszer is odamentem. :) A legérdekesebb az volt, hogy nagyon sokan csak nézték a sztorit és nem mertek odamenni. Hát, nekem nem kellet kétszer mondani. Után lövöldöztünk egyet, majd kezdődött a koncert.
Egy hakni zenekar jött, de abból csillagos ötös. Csupa feldolgozást játszottak de nagyon-nagyon jól. Majd szétesett az egész palota. Komolyan, volt, hogy elgondolkoztam, hogy most fog leszakadni a padló alattunk, de nem érdekelt, ugráltam tovább én is. Játszottak, Nirvánától a Gunson át Chuck Berryig mindent. Annyira jó buli volt, nagyon sajnáltam mikor vége lett.
Képeket nem nagyon csináltam, de jó sok felvétel van a buliról. Ha egyszer öregkoromban búslakodni fogok, akkor csak megnézegetem őket, és egyből rájövök, hogy ezért érdemes volt élni ...

Az élet Cannesban

Jól indult a tegnapi nap. Kialudtam magam, reggeliztünk egyet a tengerparton, majd elsétáltunk a fesztivál palotáig, hogy megnézzük minek is jöttünk ide elméletileg. Útközben belebújtam egy kicsit Han Solo bőrébe, mert őt mindig is kedveltem. :)



Aztán megtaláltam a kézjegyeket a földön, és fotóztam párat, de úgy döntöttem, hogy ezt rakom ki. A mester kézjegye. Akar többet tudni róla ... Amúgy van Chuck Norris is, meg Rózsaszín párduc. :)



Utána bejöttünk a konferenciára, szereztem világítós tollat a gyerekeknek, meg egy USB hub-ot. Már éppen kezdtem volna megkedvelni az egész bulit, aztán megláttam ezt a képet és inkább kimenekültem.



Elkezdtem sétálni a városban, és megláttam, hogy itt milyen szarul megy az embereknek. Nincs normális erdejük, és ilyen fa pálcikákat állítanak a vízre, hogy úgy nézzen ki, mintha lenne itt egy park, vagy mit tudom én. Szánalmas...



Aztán kiszúrtam ezt a várat és gondoltam jól felmegyek és megnézem. Gyönyörű idő volt és igazán jól éreztem magam.



Fentről így nézett ki a dolog...



Ő egy helyi lakos. Nem különösebben zavartatja magát, hogy állandóan jönnek mennek a turisták.



Voltam itt...



Meg itt is...



És az egészet tulajdonképpen Judie Foster miatt tettem...

Hát ennyit a képekről. nagyjából ez történt velem tegnap. Ma egy kicsit szarabb az idő, bár kezd kisütni a nap. Jó lenne kimenni a szigetre ahol a Vasálarcost tartották fogva egy darabig, de most még enni kéne, meg egy kicsit összeszedni magam. Mert tegnap este még volt egy Wyse party is, ahol megint ingyen volt a kaja meg a pia. Ettük a sok francia falatkát, ittuk a rosét meg a fehérbort, volt sör is, de Istenemre mondom olyan szar sört még nem ittam életemben amit itt a franciák sörnek neveznek... De a lényeg, hogy egy kicsit másnapos vagyok...

Üdvözlet az igazi mediterrán városból

A tegnapi napom iszonyatosan fárasztó volt. Reggel korán kelés, aztán sietés a kongresszusi központhoz, hogy elérjem ezt a kisbuszt.



A kisbuszon összeismerkedtem az útitársaimmal, Gáborral aki szervezte az utat, és Attilával aki később a szobatársam lett. Sajnos nem álltunk meg sehol, mert Gábor parázott, hogy lekéssük a chek in-t, de végül odaértünk még vagy egy fél órával előtte. Miután feladtuk a táskáink és megmotoztak bennünket, felszálltunk a SkyEurope járatára, és az elrepített bennünket Nizzáig.



Ez itt az Alpok madártávlatból. Szerencsém volt, mert nem az ablak mellé szólt a jegyem de nem ült mellettem senki.



Itt már készülődtünk a leszálláshoz. Előtte beszólt a kapitány, hogy kicsit rázós lesz, mert légörvények vannak. Eszembe jutott Spunkmayer: "We are in the pipe, five by five." :)




Kis buszozás után 13.00-kor már Cannesba voltunk. Egy igazi francia pékségben vettünk szendvicseket meg sört.



Aztán kiültünk a tengerpartra. A képen láthatóak az útitársaim. :) Ugye milyen szar nekünk. Ekkor kaptuk hírt, otthon 30 centi hó van. :)



Mi meg csak nézegettük a sirályokat. Aztán volt még egy állófogadás meg egy bazi nagy vacsora. Ettünk-ittunk. Tervbe volt véve egy nagy berúgás is, de mindenki olyan fáradt volt, hogy inkább elaludtunk. Majd ma... :)

Utazás az ismeretlenbe...

Néha azért valami jó is történik velem. Jövő héten hétfőn megszemlélhetem ezt a látványt élőben.

EZ KÉREM CANNES!

Ide megyek hétfőn. Felszállok egy minibuszra hétfő hajnalban. Elvisznek Bécsig, ottan repülőre ültetnek aztán elvisznek Nizzába. Ottan ismét minibusz majd, kidobnak ezen a helyen.

Három napot itt eltöltök. Majd haza jövök.

Hát nem nagyszerű? :)

Status Quo

Mindannyiunk életében vannak pontok amikben biztosak vagyunk, amikre számítunk.

Persze semmi se biztos. Elhatározzuk, hogy megteszünk valamit. Kiterveljük. Végrehajtjuk. Leellenőrizzük, hogy elértük e a kívánt eredményt. Persze sosem vagyunk elégedettek. Mindig van min csiszolni. Újra elkezdjük. Tervezünk. Végrehajtjuk. Ellenőrizzük. Módosítunk. Tervezünk. Végrehajtjuk. Ellenőrizünk.Módosítunk...

Aztán egyszer csak elfáradunk. Vagy elegünk lesz. Vagy azt hisszük, hogy most már nagyon jó, és nincs értelme tovább csinálni.

És akkor bekövetkezik a: Status Quo. Egy olyan állapot amikor úgy véljük, hogy minden stabil körülöttünk. Minden oké.
De ez egy baromi veszélyes dolog. Annyira beleéljük magunkat, hogy azt hisszük, ez egy bebetonozott állapot és ez már sohasem fog változni. Csak öntjük, csak öntjük és öntjük tovább a betont.

Mígnem egy szép napon, valaki jön, és felrobbantja az egészet. Állóvizestül. Betonostul. Status Quóstul. Mindenestül.

Szétrepülnek a darabok. Minden összedől.

Na akkor elválik a konkoly a búzától.