Hmmmm....

Érdekes szokást kezdek felvenni itt Pécsen. Tegnap szégyenletes és gyalázatos módon este hétkor lefeküdtem és elaludtam!!! Reggel négyig aludtam. Ez a héten már harmadszor fordult elő, hogy kidobott az ágy. Ezt teljesen elképzelhetetlennek tartottam eddig. Na majd kíváncsi leszek hogyan lesz ez a továbbiakban.
Reggel viszont elmorfondíroztam valamin és azt hiszem megvilágosodtam.
A TA-nak van egy zavarba ejtő tétele: "Mindenki sikeresnek mondható aki eléri a céljait. Még a utcán alvó csavargó is sikeres, ha neki az volt a célja, hogy mindenkitől függetlenül éljen, és ne betegedjem meg és ne halljon éhen." Ez persze könnyen felfogható ésszel, mert értelmes logikus mondat, de nehezen érti meg az ember igazán, hogy miről is van szó.

Tegnap elmentem a vasútállomásra, hogy megvegyem a jegyem péntekre. A következő beszélgetésem volt a pénztárossal.

Én: - Jó estét, kérek egy jegyet a pénteki 14.10-es IC-re.
Pénztáros: - Mit mondott?
Én: - Péntek, 14.10, IC.
Pénztáros: - Ezt meg honnan szedte? Nincs akkor IC, csak 13.24 és 15.24-kor.
Én: - Hogy lehet ilyet mondani egy vevőnek, hogy:"Ezt honnan szedte?".
Pénztáros: - Akkora hülyeségeket tudnak mondani...
Én: - Előfordulhat , hogy rosszul tudunk valamit.
Pénztáros: - Jó de amikor már az 50. utas jön akkor már ...
Én: - Nem mindegy az magának? Úgyis itt ül egész nap, vagy nem?
Pénztáros: - Na ne vitatkozzunk ezen...

Itt feladtam, nem kezdtem el megvilágítani, hogy nem vitatkozni akarok, csak szeretném, hogy ha udvariasabb lenne velem. Egy megkeseredett embert láttam, akinek tele a töke az egész élettel és elégedetlen a sorsával.
Ma reggel viszont eszembe jutott a TA siker elmélete. Arra gondoltam, hogy vajon sikeres lehet e egy pénztáros is a vasút állomáson, ha élvezi amit csinál. Udvarias az emberekhez, örül ha segíteni tud valakinek. Azt gondolom igen.
Mindegy, hogy egy pénztárban ülsz vagy egy igazgatói székben. Ha élvezed amit csinálsz akkor jó helyen vagy.
Persze tudom, hogy ez elcsépelt gondolat, de valahogy ma reggel értettem ezt meg igazán, szívből.

"It's a long way to the top, if you wanna Rock'n'Roll!"

Hát itt vagyok Pécsen. Eddig minden felülmúlta a várakozásaimat. Nagyon frankó szállást kaptam, igaz, hogy kollégium de vendégszoba, fürdővel, konyhával. Kicsit hideg a szoba de már van plusz hősugárzóm. A szobámtól nem messze van egy kocsma, bent az épületbe, ott lehet bármikor sört szerezni és rágyújtani. Tegnap vót valami vizsga, hajnal egykor arra ébredtem, hogy irgalmatlan őrjöngés megy a folyosón, szerencsére annyira fáradt voltam, hogy átfordultam a másik oldalamra azt aludtam tovább.
A melóhely is nagyon fasza, jó arcok a munkatársaim, és így első látásra is tetszeni fog nekem amit csinálni kell majd. Tegnap egész nap gyűltünk mint a genny, és ma is ez lesz, de nem bánom mert minél többet hallgatom a beszélgetéseket annál inkább képbe kerülök azzal, hogy mi van itt.
Szóval csupa-csupa jó dolog történt velem itt eddig, és így sokkal könnyebb a távollét a gyerekektől meg az Yldytől.
Persze még így is nehéz ez az egész, jobb lenne ha ez az egész Pesten lenne, de most egyenlőre ez van. De erre utal a cím is, hogy hosszú az út míg a csúcsra érsz. Most egyenlőre csak ennyit.