Na kérem alássan. Megjött a blogolási kedvem. Hogy miért most, azt nem tudom. A lényeg, hogy itten vagyok és újra írok. Leglelkesebb olvasóm Dönci kedvében szeretnék járni ezzel a poszttal. Még alant jó pár héttel ezelőtt kérdezett enegem az egyik hozzászólásban, hogy miért Lord Soth?
Rövid válasz: Lord Soth azaz a Fekete Rózsa lovagja az általam ismeret irodalom, leginkább hozzám közelálló alakja. Mikor olvastam a könyvet, annyira bele tudtam élni magam a helyzetébe, és annyira sajátomnak éreztem a kalandjait, hogy szinte én is ott jártam mellette a Ravenloft ködös tartományain.
Ez a rövid válasz. A hosszú tulajdonképpen a miértre válaszol. De ehhez ismerni kell a Fekete Rózsa történetét. Akit érdekel olvassa el a Lord Soth, és vagy a Fekete Rózsa lovagja című könyveket.
Dióhéjban annyi a sztori, hogy Lord Soth a nemes és rettenthetetlen lovag, elbukik egy az Istene állttal rá rótt feladat végrehajtásában ezért az Istene Paladine elfordul tőle. A felesége pedig megátkozza. Az átok hatására Lord Sothnak annyi emberöltőt kell szenvednie ahány életet kioltott. Sorsára rádöbbenve Soth átáll a gonosz erők oldalára és a Gonosz Istenség Takhisis leghűbb szolgája lesz.
A második regény itt veszi fel a fonalat. Az értelmezése ennek a könyvnek vita tárgya. Nincs egyértelműen jó, vagy rossz kimenetele. Nem lehet megállapítani, hogy Soth cselekedetei sorsszerűek e, vagy csak egy érdekes és szokatlan helyzetből igyekszik a lehető legoptimálisabban kijönni, természetesen személyiségéhez mérten. A nagy ellenfele (vagy szövetségese) Stradh von Zarovich megállapítja ugyan, hogy Soth az érzelmei rabja de ez szintén megkérdőjelezhető Soth cselekedeteinek tükrében.
Értelmetlen lenne tovább boncolgatni Soth és története aspektusait, hiszen már az alapokat sem lehet teljesen tisztázni. Jómagam legalább nyolcszor elolvastam a könyvet, és mindahányszor másképpen láttam a történetet. Ha konkrét kérdés van a sztoriról akkor a kommentekben válaszolok.
A lényeg számomra az, hogy Lord Soth se nem jó, se nem gonosz. Nem lehet őt egyoldalúan megítélni. Élőholt létére tele van vágyakkal és érzelmekkel, de kívülről akár egy szikla. Nem mondanám, hogy példaképem, hiszen távolról sem szeretnék hasonlítani rá, de mikor kamasz voltam, sokszor éreztem úgy, hogy sok közös van bennünk, és igen, néha szerettem volna Lord Soth lenni...
Lord Soth míg élek kedves lesz a szívemnek, mert a kamaszkori olvasmányaim közül a legmeghatározóbb, a szeretetemet úgy fejezem ki, hogy az ő nevét hordom nicknek a kiber világban...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Köszönöm :-) Én csak egy apró kérdést szeretnék feltenni. Ha nem lehet egyértelműen kimondani, hogy gonosz, akkor miért lesz a Takhisis leghűségesebb szolgája?
Egyértelműen a hatalomért.
A Dragonlance trillógiában, mikor Tanisék megszerezték a Hatalom Koronáját, Soth azonnal lecsapott a lehetőségre.
Arról nem is beszélve, hogy lovag, és mint ilyen valami Istennek a szolgája.
De ezzel együtt ez áldozatokkal is jár szerintem. Pl: muszáj gonosznak lenni nagyon. Ha meg ráadásul hisz is benne, akkor meg méginkább nincs kérdés: paladin. Tehát szerintem Soth gonosz, és ezért kérdeztem, hogy miért Lord Soth. De a tisztelet az más.
Jó, hát legyen akkor gonosz...
no de nem lehúzni akartam a dolgot, mert Soth számomra is egy kedvenc figura. Nagyon jól el lehetett képzelni a "jelenlétét", amikor az ember a könyvet olvasta. Szerintem érdemes lenne megfilmesíteni, kiváncsi lennék Stradth von Zarovich-ra...
Megjegyzés küldése