2008. december 7., vasárnap

Sakálbeszéd

Délután legóztam a Teoval és a Gergővel.
Építettem egy repülőt és a Gergő is akart egyet de kitalálta, hogy magának épít. Kis kezeivel elkezdte összerakni. Teo odaugrott, és így kiáltott:
- Ne úgy Gergő. Ne úgy rakd össze, a kis résekbe kicsi kell.
Gergő persze nem engedte, hogy beleszóljon, öntudatos egy emberke. A saját elképzelése szerint épített tovább. Mikor kész volt, elkezdte röptetni és le tört a szárnya. Teo diadalittasan felkiáltott.
- Látod, ha azt csináltad volna amit mondok, akkor nem tört volna le.

Azt tanácsoltam neki, hogy legközelebb inkább azt kérdezze, hogy:
- Akarod, hogy segítsek? Úgy erősebb gépet tudsz építeni.

2008. december 1., hétfő

"A gyengék nem bírják, a törvényeket farkasok írják!"

Volt egy idő, amikor a VI. kerület Rózsa Ferenc utca 95 előtt minden reggel leparkolt egy nagy fekete autó. A házból előlépett egy ember, határozott léptekkel a kocsihoz ment és beszállt. A sofőr becsukta utána az ajtó majd sietve beült a volán mögé és elhajtottak. Abban az időben nem sok mindenkinek volt autója, nemhogy sofőrje. De az én nagypapámnak volt. Hogy miért? Mert a papa igazi hithű párt ember volt. Olyan ember volt aki hitt abban amit csinált, és aki tényleg komolyan gondolta. A családi legendáriumba sok olyan eset feljegyzésre került amikor a papa hajthatatlan volt. A telefon bevezetésre pl. ugyanúgy 2 évet vártak mint bárki más, vagy amikor telket osztogattak Szentendrén ő visszautasította, mert neki nem tetszett az, hogy munka nélkül lehet megkapni valamit.
Sok embertől hallottam már, hogy ha a régi rendszert komolyan gondolják akkor , még ma is szocializmusban élnénk. Ezen azért elgondolkoztam egy kicsit.

"A gyengék nem bírják ..."

Ha az egényén életének a minőségét vizsgáljuk, az államforma mint olyan vajmi keveset számít bele abba, hogy miként él. Az egyéni évényesülés mindig is az egyéni képességeken múlt, és valszeg így lesz ez eztán is míg van emberiség. Természetesen ha a rendszer oldalról vizsgáljuk akkor kívánatosabb egy olyan rendszer amelyben az egyének jobban tudnak érvényesülni.

Amikor itt 20 évvel ezelőtt itt rendszerváltás volt (egyesek szerint csak gengszterváltás, és valljuk meg van benne valami , még ha ironikus is), az emberek tényleg azt hitték, hogy majd itten ám tényleg tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz. Hát nagyot tévedtek. Azzal, hogy megváltozott a rendszer egykét paramétere, még nem lesz automatikusan jobb az életük. Ráadásul volt rábaszás is. Az új rendszerben kiszélesedtek a társadalmi osztályok, és a köztük húzódó árkok mélyültek. Ez fájdalmasan érint rétegeket, de ez velejárója a demokratikus berendezkedésnek. És még az is ott van, hogy a pénz áramlásának útja sokkal összetettebb és bonyolultabb lett. (Jómagam pl. minden hónapban 20 eurót Izlandon költök el.EVE-online) Az élet irama felgyorsult, és ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, vagy előre tudjon haladni a folyamatosan változó követelmények között, alkalmazkodónak, tettre késznek, folyamatosan új ismereteket elsajátítónak kell lennie. Most kezdje el mindenki számolgatni hány ilyen ismerőse van. Ugye elég hozzá egy kéz is?

"... a törvényeket farkasok írják."

Mindig csodálkozva olvastam azokat a híreket, hogy az ellenzéki képviselők bojkottálják a közszolgálati televizó egyes műsorait. Nem értettem, hogy miért tesznek így. Eddig azt gondoltam, hogy sima gőgből. De ma megváltozott a véleményem.
Az Este című műsorban meghívott vendég volt Szijjártó Péter Fidesz-es képviselő. Már nem is emlékszem mi volt a téma, bár eleinte figyeltem, az a felett érzett döbbenetem, hogy miként viselkedett a müsorvezető, kimosott minden mást az agyamból. Elöször is királyi többesben beszélt a riport alannyal. A következő mondat hangzott el: "Tudja ön is, hogy költségvetési hiányt kell csökkentenünk." Tetszik érteni? Nem a kormánynak, vagy az MSZP-nek. NEKÜNK. Mondja ezt a müsorvezető akinek hivatalból pártatlannak kellene lennie. De ez még semmi. Amikor a kamera a két embert egyszerre mutatja, látom, hogy a müsorvezető, mindkét alkarja az asztalon, kezei maga elött összekulcsolva mintegy éket formázva tör előre, és mindeközben teljes testsúllyával előre dőlve, agresszívan támadó pozícióban van. Ordít róla metakommunikatíve, hogy most itt ő be fogja bizonyítani, hogy a másik egy hülye és nem ért semmihez, és most márpedig ő le fogja mosni a képernyőről, és ide többet be sem teszi a lábát ez a féreg az biztos.
Először arra gondoltam, hogy az ilyen vérlázító igazságtalanságokra nincs mentség, és azonnal be kell szüntetni a köztévét, mert erre ugyan az adóforintokból egy fillért nem szabad költeni. Aztán kicsit lenyugodtam, és azt gondoltam, hogy csak ki kéne rúgni a picsába az ilyen dilettáns müsorvezetőket akik ennyire képzetlenek a kommunikációs technológiákban. Aztán arra gondoltam, hogy lehet, hogy szegény soha nem tanult ilyet, és akkor csak a főszerkesztőnek kéne megmondani, hogy ugyan írassa már be egy tréningre a kedves riportereit, vagy ha más nem, akkor vegye meg Alan Pease : Testbeszéd című könyvét nekik karácsonyra.
Aztán már azt forgattam a fejemben, hogy ha én lennék a főszerkesztője ennek a műsornak, hogyan rendezném el, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő. Hirtelen belémhasított a felismerés, ha a közszolgálati tvnél elkezdenék olyan műveletekbe, ami azt célozná, hogy egy ellenzéki képviselő szabadon és nyugodt körülmények között kifejthesse véleményét, úgy basznának ki onnan mint macskát szarni.

Visszakanyarodva az eredeti gondolatomhoz, nem a rendszeren múlik, hogy milyen minőségű a társadalmunk, hanem az egyéni tulajdonságokon, és azon, hogy nemesebbik tulajdonságokból mennyi van a többségben. Ebből fakadóan minél több a nemes tett és gondolat, annál jobb a társadalom minősége, és annál könnyebb egy egyén érvényesülése is.