Énállapotok

Na akkor itt az első axióma, hogy tisztába tegyek egy-két dolgot.

Az emberek viselkedésében megfigyelhető hangulat változások, és viselkedés változások megfigyelése után három jól elkülöníthető énállapot lehet megjelölni. Szülői, Felnőtt, Gyermeki. Ezt együttesen SZÜ-FE-GYE rendszernek is nevezik. Az énállapotok közti váltás, minden ember képessége. Ki könnyebben ki nehezebben , de mindenki át tud helyezkedni az egyik énállapotból a másikba.

A Szülői énállapotban vannak eltárolva:
- Minták. Szabályok. Előitéletek.
Pl.: Belépés elött kopogj az ajtón. Étkezés elött mindig moss kezet. A cigányok utálnak dolgozni... stb.
A Szülői énállapotnak nagy szerepe van az ivadék gondozásban. Az én ezen része teszi képessé még a legalkalatlannak látszó embert is szülői szerepkörre.

A Felnőtt énállapotban hozzuk a racionális döntéseket. Ebben az én állapotban vagyunk képesek mérlegelni, hogy vajon átérünk e biztonságban egy forgalmas úttest másik oldalára avagy sem. A Felnőtt adatokat dolgoz fel és értékel ki, és nagy kedvvel végzi ezt a tevékenységet.

A gyermeki énállapot az érzések, és az érzelmek birodalma, az ösztönök és képzelet világa. Itt formálódnak a vágyak és az álmok. A Gyermeki talán a legértékesebb része a személyiségünknek.

Nagyon-nagyon-nagyon nagy vonalakban ezek az énállapotok. Az énállapotokon bellül még léteznek finomabb dolgok de ezeket most nem részletezem, egyrészt mert nincs kedvem (Én úgyis ismerem ti meg neeeeeeeem, bibibi! - Mondja a Gyermekim.), másrészt nincs most elég időm rá (Ez több óra munkát jelentene nekem, amit most nem tudok bevállalni. - Mondja a Felnőttem), valamint tán annyira nem is érdekes. (Disznók elé gyöngyöt ne szórj. - Mondja a Szülőim.)