Nuke the entire site from orbit, it's the only way to be sure."'

A fenti mondat az Aliens című filmben hangzik el gy.k. Bolygó neve: halál.

A mondat magyarul emígyen szól:
"Dobjunk egy atomot a kolóniára orbitális pályáról, csak így mehetünk biztosra."

Ez a mondat akkor hangzik el amikor a csapat kisebbik része, éppen hogy kiszenvedi magát az alienektől hemzsegő atmoszféra processzor alól, és bizony realizállják, hogy az idegenek felzabálták a csapat felét, a túlélők sebesültek, a csapat szállító tönkre ment, és néhány bajtársukat elkapták az idegenek, és most éppen arra használják őket, hogy újabb idegeneket neveljenek bennük. Ebben a súlyos, érzelmektől terhes pillanatban Ripley egy szikla hűvösségével közli velük a tényt. Ez az egyetlen út.

Nincs értelme tovább küzdeni egy végletekig racionális lény ellen érzelmek miatt. Ha dühükben csak újra harcba indulnak akkor csak az lesz a vége, hogy az alienek egy újabb pár embert elragadnak közülük, és megint kevesebben lesznek. Az idegenek ugyanis nem gonoszak. Nem szórakozásból ölik az embereket, hanem fajfenntartásból. Mindezt hihetetlen céltudatossággal, könyörtelenséggel és elhivatottsággal teszik. Nem gonoszak, nekik egyszerűen ez az élet. Így működnek.

Az alienek, erősebbek, többen vannak, jobb harcosok és nem hátrálnak meg soha. Nem lehet őket lekenyerezni, nem lehet őket meggyőzni, nem lehet velük békét kötni, nem lehet velük tűzszünetet sem. Az ő csataterükön legyőzhetetlenek, és ezt tudják...
Ripley remekül vált paradigmát. Tudja, hogy esélytelenek szemtől szemben. Ezért megváltoztatja a körülményeket. Mesteri húzás. Csak így mehetnek biztosra...

Hát így teszek most én is...
Ez az utolsó bejegyzésem. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége, de belülről érzem, hogy ezt kell tennem.
Magánéleti problémáim oda vezettek, hogy kénytelen voltam feladni, felismerni és elengedni jónéhány dolgot az eddigi életemben.
Feladom azon törekvésemet, hogy bármilyen módon megpróbáljam befolyásolni a körülöttem élő emberek képét magamról.
Felismertem, azt, hogy az életemnek ilyettén fordulatához bizony az is kellet, hogy ne vegyek tudomást, olyan árulkodó jelekről amik már rég bizonyították, hogy nincs rendben minden. Elengedem hát ezeket a dolgokat. Többé nem ragaszkodom a magamban épített légvárakhoz amikben csak úgy hemzsegnek az idegenek. Atomot dobok az egész kócerájra, csak így mehetek biztosra.

Ennek folymatnak egy lépése ez. Leszámolok Lord_Soth_ bennem és rajtam keresztül élő lényével. Persze nyilván sohasem gondoltam azt, hogy én lennék Lord Soth de a név választás sokat elárul.
Ezért hát itt nem lesz több bejegyzés. Fogok még írni, sokat, de nem ide. Mivel ide hamarosan becsap egy atombomba, sajnos már nem lesz arra sem időm, hogy eláruljam hol lesz a folytatás. Tán még magamsem tudom. De majd kialakul, és biztos vagyok benne, hogy...

SSSSSHHHHHH.......BAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMMMMMMMMM !!!!

Csak egy kép...

Ma este ... :)

Az utolsó nap

Adós vagyok az utsó nap postjával, íme:



Az utolsó nap a többiek elmentek Monte Carloba, de nekem nem volt kedvem. Úgy határoztam inkább, hogy kimegyek a közeli Sainte-Marguherite szigetre hajóval. Vettem egy jegyet és hamarosan jött is értem a Riviéra Gyöngye.



Ez a sziget tulajdonképpen ma már egy arborétum, de annak idején börtönnek használták. Ez rögtön kiderült amint beléptem az erődbe. Egyértelműen lehet azonosítani a hangulatot a Pillangó című filmből.



Bent volt egy múzeum is de 3.2 euróért rablásnak tartottam. Tulképp annyi volt, hogy be lehetett menni a börtönbe, ami 3 cella volt, meg volt egy kiállítás arról, hogy már a rómaiak is itt voltak anno. Ez az egy váza volt érdekes, a jobboldali majdnem akkora volt mint én, és el is gondolkoztam, hogy vajon mit tároltak benne, és hogyan vették ki az aljáról a cuccot. De erről persze nem írtak semmit.



Ez itt kérem a kilátás a börtönből. Azért van egy genyóság ebben nem ?



Utána vagy két órát kolbászoltam az arborétumban. Gyönyörű volt. Ez itt egy válaszút...



Én azt választottam, hogy kifeküdtem a fák alá a partra napozni. Zenét hallgattam, és úgy érzetem arra az órára, hogy én vagyok az élet császára.



Aztán sétálgattam még egy picit, és mikor ezt fotóztam, akkor tudtam, hogy ezzel a képpel búcsúzok Cannestól.

Ezt azért még gyorsan ...

Lassan vége az konferenciának. Már pakolásznak, készülődnek. Én csak visszajöttem kajálni, meg gyorsan netezni egyet, a szállodában lévő ugyanis egy kalap szar. Szóval, holnap hajnalban indulunk haza, és majd a reptéren megcsinálom a bejegyzést ha találok normális hot-spotot. De addig itt egy kép, mert ezt muszáj megosztanom a nagyvilággal.

Paaaariii

Ismét üdv mindenkinek, aki olvassa az élménybeszámolót. Tegnap kicsit hidegebb nap volt, ma ismét szép szikrázó napsütésnek nézek elibe. Ki is fogok menni a St. Margharita szigetre , hogy megnézzem, hol tartották fogva a Vasálarcost. A többiek elmentek Monte Carloba, de nekem nem volt kedvem menni. Tegnap is sétálgatni volt kedvem a városban, bementem olyan részekre amik nem kifejezetten turistáknak való. A következő képeket lőttem.



Ez itt egy tipikus cannesi utcakép, fent a hegyen ahol már nem a szállodák vannak.



Aztán találtam egy temetőt, bementem, és le voltam teljesen döbbenve. Ezeknek a franciáknak nagyon furcsa kapcsolatuk lehet a halállal, mert mindenhol ezek a bazi nagy sírok vannak. Nagyon érdekes.



Ezt a kis kereszteződést ideálisnak találtam arra, hogy leüljek elszívni egy szál cigit, és közben átgondoljam az élet nagy dolgait. Mint a tábla is mutatja, STOP.



Itten meg petangoznak, e.



Este hivatalosak voltunk a VMworld partyjára, amit úgy harangoztak be, hogy a legkirályabb esemény lesz itt. Hát az is volt. Míg várakoztunk ezt lőttem.



Itt már nagyon gyülekeztünk. Ez az a része a Fesztivál Palotának ahol a bulikat szokták tartani. Itten ropják a nagy filmszinészek is. Már a beengedésnél is jó volt a hangulat. Kivetítők, fényszórók az égre.
Szerencsére az elsők közt jutottam be, és még volt időm lefilmezni a sok svédasztalt, és egyebet érintetlenül, és nem tolongott ott mindenki.
Bent angyal ruhába öltözött hostess lányok fogadtak. Mindenütt kaja meg pia. Volt egy nagy oszlop hatalmas tálakkal, amiben gumicukor, drazsé meg ilyenek. Játékgépek, fotelok, fényűzés. A teraszról a legtutibb Yachtokat lehetett figyelni. A pulthoz csak odamentem és lazán leemeltem egy sört. Három DJ keverte folyamatosan a zenét. vagy egy órán keresztül csak kolbászoltam fel s alá, nehogy kihagyjak valamit.



Na ez volt a kedvencem. A jégszoborban egy cső volt, és azon keresztül az angyalkák vodkát öntöttek a vállalkozó egyének szájába. Jelentem, kétszer is odamentem. :) A legérdekesebb az volt, hogy nagyon sokan csak nézték a sztorit és nem mertek odamenni. Hát, nekem nem kellet kétszer mondani. Után lövöldöztünk egyet, majd kezdődött a koncert.
Egy hakni zenekar jött, de abból csillagos ötös. Csupa feldolgozást játszottak de nagyon-nagyon jól. Majd szétesett az egész palota. Komolyan, volt, hogy elgondolkoztam, hogy most fog leszakadni a padló alattunk, de nem érdekelt, ugráltam tovább én is. Játszottak, Nirvánától a Gunson át Chuck Berryig mindent. Annyira jó buli volt, nagyon sajnáltam mikor vége lett.
Képeket nem nagyon csináltam, de jó sok felvétel van a buliról. Ha egyszer öregkoromban búslakodni fogok, akkor csak megnézegetem őket, és egyből rájövök, hogy ezért érdemes volt élni ...

Az élet Cannesban

Jól indult a tegnapi nap. Kialudtam magam, reggeliztünk egyet a tengerparton, majd elsétáltunk a fesztivál palotáig, hogy megnézzük minek is jöttünk ide elméletileg. Útközben belebújtam egy kicsit Han Solo bőrébe, mert őt mindig is kedveltem. :)



Aztán megtaláltam a kézjegyeket a földön, és fotóztam párat, de úgy döntöttem, hogy ezt rakom ki. A mester kézjegye. Akar többet tudni róla ... Amúgy van Chuck Norris is, meg Rózsaszín párduc. :)



Utána bejöttünk a konferenciára, szereztem világítós tollat a gyerekeknek, meg egy USB hub-ot. Már éppen kezdtem volna megkedvelni az egész bulit, aztán megláttam ezt a képet és inkább kimenekültem.



Elkezdtem sétálni a városban, és megláttam, hogy itt milyen szarul megy az embereknek. Nincs normális erdejük, és ilyen fa pálcikákat állítanak a vízre, hogy úgy nézzen ki, mintha lenne itt egy park, vagy mit tudom én. Szánalmas...



Aztán kiszúrtam ezt a várat és gondoltam jól felmegyek és megnézem. Gyönyörű idő volt és igazán jól éreztem magam.



Fentről így nézett ki a dolog...



Ő egy helyi lakos. Nem különösebben zavartatja magát, hogy állandóan jönnek mennek a turisták.



Voltam itt...



Meg itt is...



És az egészet tulajdonképpen Judie Foster miatt tettem...

Hát ennyit a képekről. nagyjából ez történt velem tegnap. Ma egy kicsit szarabb az idő, bár kezd kisütni a nap. Jó lenne kimenni a szigetre ahol a Vasálarcost tartották fogva egy darabig, de most még enni kéne, meg egy kicsit összeszedni magam. Mert tegnap este még volt egy Wyse party is, ahol megint ingyen volt a kaja meg a pia. Ettük a sok francia falatkát, ittuk a rosét meg a fehérbort, volt sör is, de Istenemre mondom olyan szar sört még nem ittam életemben amit itt a franciák sörnek neveznek... De a lényeg, hogy egy kicsit másnapos vagyok...

Üdvözlet az igazi mediterrán városból

A tegnapi napom iszonyatosan fárasztó volt. Reggel korán kelés, aztán sietés a kongresszusi központhoz, hogy elérjem ezt a kisbuszt.



A kisbuszon összeismerkedtem az útitársaimmal, Gáborral aki szervezte az utat, és Attilával aki később a szobatársam lett. Sajnos nem álltunk meg sehol, mert Gábor parázott, hogy lekéssük a chek in-t, de végül odaértünk még vagy egy fél órával előtte. Miután feladtuk a táskáink és megmotoztak bennünket, felszálltunk a SkyEurope járatára, és az elrepített bennünket Nizzáig.



Ez itt az Alpok madártávlatból. Szerencsém volt, mert nem az ablak mellé szólt a jegyem de nem ült mellettem senki.



Itt már készülődtünk a leszálláshoz. Előtte beszólt a kapitány, hogy kicsit rázós lesz, mert légörvények vannak. Eszembe jutott Spunkmayer: "We are in the pipe, five by five." :)




Kis buszozás után 13.00-kor már Cannesba voltunk. Egy igazi francia pékségben vettünk szendvicseket meg sört.



Aztán kiültünk a tengerpartra. A képen láthatóak az útitársaim. :) Ugye milyen szar nekünk. Ekkor kaptuk hírt, otthon 30 centi hó van. :)



Mi meg csak nézegettük a sirályokat. Aztán volt még egy állófogadás meg egy bazi nagy vacsora. Ettünk-ittunk. Tervbe volt véve egy nagy berúgás is, de mindenki olyan fáradt volt, hogy inkább elaludtunk. Majd ma... :)

Utazás az ismeretlenbe...

Néha azért valami jó is történik velem. Jövő héten hétfőn megszemlélhetem ezt a látványt élőben.

EZ KÉREM CANNES!

Ide megyek hétfőn. Felszállok egy minibuszra hétfő hajnalban. Elvisznek Bécsig, ottan repülőre ültetnek aztán elvisznek Nizzába. Ottan ismét minibusz majd, kidobnak ezen a helyen.

Három napot itt eltöltök. Majd haza jövök.

Hát nem nagyszerű? :)